Az európai őspanda úgy nőtt óriásira, hogy a bambuszt sem tudta volna megrágni

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Meglepő leletegyüttest őrzött négy évtizeden át a szófiai Nemzeti Természettudományi Múzeum raktára. Az 1970-es évek végén előkerült fogak taxonómiai hovatartozása egészen a legutóbbi időkig ismeretlen maradt. 

A gerincesek evolúciójával foglalkozó Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban július 31-én megjelent tanulmány szerzői azt állítják, hogy a fosszíliák egy nagyjából 6 millió évvel ezelőtt élt nagy termetű pandaféle állkapcsához tartoztak. A záp- és szemfogak ugyanis jóval nagyobbak, mint bármely más korábban azonosított és az európai kontinensről előkerült ősi pandafaj fogai – méretük a modern óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) fogaihoz mérhető.

A bolgár paleontológusok szerint az Agriarctos nikolovi néven azonosított faj a mérete ellenére nem közvetlen őse, legfeljebb közeli rokona a mai óriáspandáknak. A leletek megtalálási helye és a fogak vizsgálata alapján az is egyértelműnek látszik, hogy az európai őspanda ugyan már szintén növényi étrenden él, de korántsem volt olyan specialista, mint a ma élő rokonfajok tagjai. A kutatók a Live Science-nek elmondták, hogy a 23 millió évvel ezelőtt kezdődő és 5,3 millió évvel ezelőtt véget ért földtörténeti miocén mocsaras erdőségeiben élő európai pandák nem csupán bambuszfélékkel táplálkoztak.   

Az Agriarctos nikolovi rekonstrukciós rajzaFotó: Velizar Simeonovski

Ismert, hogy az óriáspandák emésztőrendszere képes volna az állati fehérje feldolgozására, akárcsak más medvefajoké, de ennek ellenére szigorúan vegetáriánus étrendet követnek. A korábbi kutatások szerint az ázsiai óriáspandák azért tértek át a bambuszból álló étrendre, mert a rivális fajok kiszorították őket a táplálékláncból.

A bolgár kutatók szerint az általuk leírt faj hasonló evolúciós nyomással szembesülhetett, ráadásul az A. nikolovi fogai sokkal gyengébbek voltak, mint a mai pandáké, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még a bambuszt sem tudták volna megfelelően megrágni, így az állati ínakkal ízületekkel, csontokkal végképp nem tudtak volna megbirkózni.

A tanulmány szerzői szerint a faj pusztulását végül a miocén végén 6 millió évvel ezelőtt Dél-Európában lezajló, „messinói sókrízis” néven ismert klímakatasztrófa hozta el, amikor a Földközi-tenger szinte teljesen kiszáradt, a szárazföldi ökoszisztémák pedig összeomlottak. Az erdős mocsarak kiszáradásával nem maradt elegendő táplálékuk az életben maradáshoz. 

A kutatócsoport bizonytalan abban, hogy az A. nikolovi és a többi kihalt kisebb termetű európai pandafaj pontosan milyen rokonságban áll az ősi ázsiai óriáspandákkal. Így jelenleg még nem világos, hogy a pandák Ázsiából vándoroltak Európába, vagy fordítva. Szerintük valószínűbb az európai eredet, az eddig fellelt fosszíliák legalábbis ezt bizonyítják. A medvefélék (Ursidae) rendszertani csoportjába tartozó legősibb leleteket ugyanis Európában találták.

Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: