Az európai őspanda úgy nőtt óriásira, hogy a bambuszt sem tudta volna megrágni
Meglepő leletegyüttest őrzött négy évtizeden át a szófiai Nemzeti Természettudományi Múzeum raktára. Az 1970-es évek végén előkerült fogak taxonómiai hovatartozása egészen a legutóbbi időkig ismeretlen maradt.
A gerincesek evolúciójával foglalkozó Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban július 31-én megjelent tanulmány szerzői azt állítják, hogy a fosszíliák egy nagyjából 6 millió évvel ezelőtt élt nagy termetű pandaféle állkapcsához tartoztak. A záp- és szemfogak ugyanis jóval nagyobbak, mint bármely más korábban azonosított és az európai kontinensről előkerült ősi pandafaj fogai – méretük a modern óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca) fogaihoz mérhető.
A bolgár paleontológusok szerint az Agriarctos nikolovi néven azonosított faj a mérete ellenére nem közvetlen őse, legfeljebb közeli rokona a mai óriáspandáknak. A leletek megtalálási helye és a fogak vizsgálata alapján az is egyértelműnek látszik, hogy az európai őspanda ugyan már szintén növényi étrenden él, de korántsem volt olyan specialista, mint a ma élő rokonfajok tagjai. A kutatók a Live Science-nek elmondták, hogy a 23 millió évvel ezelőtt kezdődő és 5,3 millió évvel ezelőtt véget ért földtörténeti miocén mocsaras erdőségeiben élő európai pandák nem csupán bambuszfélékkel táplálkoztak.
Ismert, hogy az óriáspandák emésztőrendszere képes volna az állati fehérje feldolgozására, akárcsak más medvefajoké, de ennek ellenére szigorúan vegetáriánus étrendet követnek. A korábbi kutatások szerint az ázsiai óriáspandák azért tértek át a bambuszból álló étrendre, mert a rivális fajok kiszorították őket a táplálékláncból.
A bolgár kutatók szerint az általuk leírt faj hasonló evolúciós nyomással szembesülhetett, ráadásul az A. nikolovi fogai sokkal gyengébbek voltak, mint a mai pandáké, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még a bambuszt sem tudták volna megfelelően megrágni, így az állati ínakkal ízületekkel, csontokkal végképp nem tudtak volna megbirkózni.
A tanulmány szerzői szerint a faj pusztulását végül a miocén végén 6 millió évvel ezelőtt Dél-Európában lezajló, „messinói sókrízis” néven ismert klímakatasztrófa hozta el, amikor a Földközi-tenger szinte teljesen kiszáradt, a szárazföldi ökoszisztémák pedig összeomlottak. Az erdős mocsarak kiszáradásával nem maradt elegendő táplálékuk az életben maradáshoz.
A kutatócsoport bizonytalan abban, hogy az A. nikolovi és a többi kihalt kisebb termetű európai pandafaj pontosan milyen rokonságban áll az ősi ázsiai óriáspandákkal. Így jelenleg még nem világos, hogy a pandák Ázsiából vándoroltak Európába, vagy fordítva. Szerintük valószínűbb az európai eredet, az eddig fellelt fosszíliák legalábbis ezt bizonyítják. A medvefélék (Ursidae) rendszertani csoportjába tartozó legősibb leleteket ugyanis Európában találták.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: