Kalapként hordja legjobb pajtását, a tengeri rózsát a Japán partjainál felfedezett remeterák

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Pagurodofleinia doederleini remeterákfaj szinte mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a kalapjaként hordott tengeri rózsát. A Japán partjainál megfigyelt szimbiózisban az említett rákfaj a Stylobates calcifer nevű, frissen regisztrált tengeri rózsával él szimbiózisban, számolt be róla az IFL Science. Az együttélésnek azért is van nagy jelentősége, mert mindkét állat számára létfontosságú a másik jelenléte, ezért a remeterák, ha szükséges, új páncéljára költözteti rózsatársát.

Akihiro Yoshikawa és munkatársai a Tokiói Egyetemen figyelték meg a rákfaj és a tengeri rózsa együttélését a frissen felfedezett szimbiótáknál. A korábban nem ismert tengeri rózsafajt a hasonlóság miatt CalciferrőlA vándorló palota című film szereplőjéről nevezték el.

Egyik sincs meg a másik nélkül

A remeterákok és a velük szimbiózisban élő tengeri rózsák számára egyaránt gyümölcsöző az együttműködés: hasonlóan más kalapot viselő rákokhoz, a remeterákot a rózsák megvédhetik a ragadozóktól és a parazitáktól. Persze a rózsának is származik előnye az együttélésből, hiszen a rákkal utazva folyamatosan friss táplálékhoz jut és megfelelő pozícióból érheti el az óceánban sodródó szerves anyagokat is. Épp ezért a tengeri rózsák, hasonlóan a kagylókhoz, saját váladékukat kiválasztva rögzítik magukat a remeterák páncélján. 

A Biological Bulletin szaklapban megjelent tanulmány nyomán a Japánban himekinkara néven már korábban is ismert tengeri rózsafajt világszinten is regisztrálták, és felkerült a remeterákokkal élő fajok listájára is. A kutatók vizsgálatai pedig arra is rávilágítottak, mennyire fontos a remeterákoknak, hogy az új páncélba költözésnél a már ismert tengeri rózsájuk is velük tartson. Rengeteg időbe telik ugyan, de a rákok igyekeznek rávenni a tengeri rózsákat, hogy helyezkedjenek el az új páncélon. Egyes egyedek pedig, ha nem sikerült átköltöztetni a rózsát, hajlandóak voltak inkább visszaköltözni a régi páncéljukba is.

A kalap mégsem kötelező kellék, ugyanis egyes egyedeket a remeterákfajból kalap nélkül is megfigyeltek a partoknál. Ennek hátterében a kutatók szerint az áll, hogy a fajtársak akár egymástól is ellopják az ékes kalapokat a túlélés reményében.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: