Szivacskalapot hord a frissen felfedezett szőrös ausztrál rák
Egy nemrégiben lezárult kutatásban számos új fajt írtak le az ausztrál partokon, ezek között szerepelt három új Lamarckdromia faj is. Bár a másik kettő is érdekes a maga módján, a legnagyobb szenzációt a Lamarckdromia beagle felfedezése jelentette.
Andrew Hosie, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum kutatója, a tanulmány társszerzője szerint a rák méretre vágja a szivacsot, majd a hátsó lábaival a feje fölé emeli. Ez nem olyan ritka a rákok között, a remeterákok például hasonló okoknál fogva keresnek maguknak üres csigaházat, a szivacssapka hasonlóan a ragadozó halak és puhatestűek ellen nyújt védelmet.
Hosie szerint amellett, hogy a ragadozók nem látják meg a vízfenéken kolbászoló rákokat, egyes szivacsfajok extra védelmet nyújtanak, mert a ragadozók nem tartják őket étvágygerjesztőnek, sőt, mérgezőek is akadnak köztük.
Beagle
A rákfaj Charles Darwin hajójáról, a Beagle-ről kapta a nevét, mert az első példányokat Albanyban azonosították, ott, ahol Darwin hajója is horgonyzott, amikor a tudós 1836-ban itt kutatott. Hosie szerint van még egy ok, amiért a rák ilyen nevet kaphatott: bár a rokon fajok is szőrösek, ezeket az állatokat különösen dús, tömör szőr fedi, ráadásul a színe is hasonlít a beagle kutyákéhoz.
A rákok amellett, hogy a hátsó lábukkal a fejük fölé tudják emelni az álcájukat, a rákok testét fedő szőrszálak vége kampós, ezért kiválóan alkalmas arra, hogy apróbb tárgyakat rögzítsenek rajtuk. Hosie szerint még nem tisztázott, hogy miért olyan dús ezeknek a rákoknak a szőre, de elképzelhető, hogy segít elrejteni a lábuk mozgását a ragadozók elől.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: