Csótánykiborgokkal mentenék a katasztrófákban romok alá szorult embereket Japánban

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Egy biomérnökökből, elektronikai mérnökökből és anyagtudósokból álló japán kutatócsoport csótánykiborgokat hozott létre, a meghekkelt rovaroktól azt remélik, hogy egyszer majd bevethetők lesznek például nagyvárosi balesetek és katasztrófák keresőállataiként. A Nature lapcsoporthoz tartozó Flexible Electronics szaklapban publikáló tudósok elsősorban arra a problémára keresték a megoldást, hogyan lehetne a rovarok mozgását a legkevésbé akadályozó, ultrakönnyű, ám energiával folyamatosan ellátott szerkezetet erősíteni az irányítani kívánt csótányokra. Ehhez napelemként működő, ultravékony filmre épített elektronikát készítettek. A modul 17,2 milliwatt energiát képes leadni, ami sokszorosa annak, amit hasonló kísérletekben eddig elértek.

A kutatók az átlagosan 6 centiméter hosszúságot is elérő madagaszkári sziszegő csótányokat használtak, amelyek a nevüket nem túl meglepő módon arról a furcsa, a feldühített macskáktól is gyakran hallható hangról kapták, amit a rovar a potrohán található lyukakon keresztül hallat, ha fenyegetve érzi magát. A házikedvencként is tartott méretes rovarok hátára afféle hátizsákként erősíthető rugalmas filmréteget erősítettek, utóbbi hordozta az állat idegrendszeréhez csatlakoztatott elektronikát. Az eszközt a rovar portohán található fartoldalékához csatlakoztatták, ezek a kis kiszögellések ugyanis tulajdonképpen érzékelő idegek. 

A meghekkelt rescue-csótányFotó: RIKEN / Shida Ayaka et al.

Nem ez az első eset, hogy csótányokat próbáltak a Harry Potter könyvekből főbenjáró bűnként ismert imperius-átokhoz hasonló módon irányítani, így a kísérletnek az a része már kellően megalapozottnak számított, hogy a fartoldalékok enyhe áramütésével a rovart a kívánt irányba lehet terelni. Ami azonban mindeddig megoldatlan volt: az enyhe elektromos sokkot leadó szerkezetet mindeddig nem tudták megfelelően táplálni, ami lehetőséget adott a rovarnak, hogy – stimulus híján – oda szaladjon, ahová kedve tartja. A japán kutatók azonban olyan, a hajszálnál 17-szer vékonyabb fotovoltaikus filmréteget készítettek, amelynek egyik modulja a rovar hátára, a másik pedig a hasára tapasztható. A technológiával a kutatók szerint nemcsak távirányítható csótányokat, hanem kontrollálható rovarok egész hadát lehet előállítani. A csótány mindenesetre így mozog gombnyomásra:

Fotó: RIKEN / Shida Ayada et. al.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: