Bármennyire újszerűnek tűnik is, az agysejtek kataszterét számos agykutató, köztük világhírű magyar tudósok is évtizedek óta próbálják elkészíteni. Már a 20. század közepén is sejtették, hogy „az agy tulajdonképpen egy időgép, ami az alkatrészei, az idegsejtek és a gliasejtek együttes munkájával, meghatározott időbeli mintázatok szerint értelmes üzenetet igyekszik gyártani az ember számára abból, amit a világban észlel és tapasztal. Annak pedig, hogy egy gép működését maradéktalanul megértsük, a legalapvetőbb feltétele, hogy megismerjük az alkatrészeit” – mondta egy évvel ezelőtt a Qubit kérdésére a teljes munkásságát az agysejtek elkülönítésének és pontos leírásának szentelő, ezért az idegtudományok legrangosabb elismerésével, az Agy-díjjal kitüntetett Somogyi Péter, az Oxford Egyetem világhírű neurobiológus professzora.

A helyzetet nehezíti, hogy az agy sejttérképének elkészítése sokak szerint még a géntérképezésnél is bonyolultabb feladat. A humán genom projektben egyetlen technikát kellett addig fejleszteni, mígnem hatékonyan és gyorsan rá lehetett ereszteni egy óriási, ám homogén mintára, vagyis csak erőforrás kérdése volt az egész. Az agysejttérképezés ennél annyival bonyolultabb, hogy még az sem teljesen világos, hogy pontosan mit is keresnek. Nincs például egzakt módon meghatározva, hogy az agysejteknek összesen hány kategóriája létezik.

Az emberi agy mintegy 160 milliárd sejtjének pontos térképét ígérte megrajzolni a 2014-ben elindított, érdemben azonban csak nagyjából három évvel később megkezdett amerikai BRAIN Initiative. A 4,5 milliárd dollár összköltségvetésű gigaprojekt folytatásáról és további finanszírozásáról döntött az amerikai orvostudományi kutatásokat finanszírozó Nemzeti Egészségügyi Intézetek (NIH) – írja a Singularity Hub.

500 millió dollárból a következő 5 évben folytathatják a munkájukat a BRAIN 2.0 projektbe bevont amerikai, európai és japán kutatóintézetek, valamint tudományos műhelyek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: