Meghalt a brazil trópusi fa, amelyet eleve kihaltnak hittek, majd 123 év után felbukkant egy példánya
Az éghajlatváltozásnak és általában az emberi tevékenységnek betudhatóan a Föld biodiverzitása egyre csökken. Időről időre listázzák azokat a fajokat, amelyeket kihaltnak nyilvánítanak, igaz, az sem egyedi eset, hogy egy kihaltnak hitt fajból mégis felbukkan egy-egy magányos példány. Ez történt a kései tölggyel is, amelyet egyébként a magyar erdészek már a 20. század fordulóján is fenyegetettnek véltek. Nem végződött happy enddel a trópusi éghajlaton őshonos, több mint 120 évig kihaltnak hitt, majd Brazíliában 2015-ben újra megtalált Mollinedia myriantha fafaj újrafelfedezése sem, mert az egyetlen példány elpusztult, azóta sem találtak másikat, így újra kihaltnak nyilvánították. A Daily Maverick összeszedte, mely fajokat nyilvánították kihaltnak tavaly, ebből kínálunk mi is ízelítőt.
Számos más hajfal mellett a jangcei tok és a kardorrú tok is a kínai Jangce-folyóból pusztult ki. Végzete a túlhalászás és az élőhelyének a jelentős leromlása lett, de végül a vándorlási útvonalát keresztülvágó Három-szurdok-gát pecsételte meg a sorsát. Eltűnése egy teljes evolúciós fejlődési vonal végére tett pontot, utolsó példányát 2003-ban látták, majd tavaly a temészetmegőrzés nemzetközi szervezete, az IUCN kihaltnak nyilvánította. A tokokkal ellentétben már kihalása előtt sem volt épp elterjedt a tunéziai márna (Luciobarbus antinorii), ami az élőhelyéül szolgáló forrásvizek kiapadása miatt tűnt el örökre.
Az Ausztráliában egykor tömegével éldegélő hegyesorrú nappalibékát alig egy szempillantás alatt söpörte le a Föld színéről egy gombafertőzés 1997-ben. Az ugyancsak ausztrál hegyi ködbékával ugyanaz a gombafertőzés végzett, amely a hegyesorrú nappalibékával. Utoljára 1990-ben látták. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a cythrid gomba miatt korábban kipusztultnak hitt faj évtizedekkel később újra felbukkant.
Több orchideafajtól is végső búcsút vehet az emberiség. A mindössze 1957-ben felfedezett floridai orchidea sorsa például más okok mellett azért is pecsételődött meg fel, mert rosszul azonosították, így nem vették védelembe. A múlt század közepén is alig két tucatnyi élt már csak belőle, 1964 óta pedig egyetlen példányát sem látták. A már a kihaltnak nyilvánítása előtt sem kifejezetten elterjedt Saxicolella deniseae orchideafaj pedig indössze egyetlen vízesés környékén élt a Guineai Köztársaságban. Egészen addig, amíg oda nem építettek egy víztározót.
Ennél lényegesen brutálisabb okok miatt tűnt el a természetből két francia-polinéziai csigafaj (a Partula navigatoria és a P. garrettii), amelyeket invazív ragadozó csigák faltak fel gyakorlatilag kivétel nélkül. Bár egy fajmentési akció keretében fogságban újraszaporították őket, azonban amikor 2016-ban megkísérelték a természetes élőhelyükön újra szabadon bocsátani a csigákat, egy másik invazív faj bekebelezte az összes szabadon eresztett példányt. A természetben emiatt kihaltnak számítanak.
Az IUCN szerint 562 olyan faj létezik, amelyeket hosszú ideje nem láttak már a Föld színén. A vöröslistás állatok túlnyomó többségét, 137 kétéltűfajt, 257 hüllőfajt, 38 madár- és 130 emlősfajt legalább fél évszázad óta nem látta senki. A biodiverzités védelme mellett elkötelezett természetvédők úgynevezett földrajzi hotspotok mentén keresik őket, hátha egyszer előkerülnek. Közben egy 2021-es tanulmány a rejtett kihalás veszélyeire hívja fel a figyelmet: senki nem tudja megmondani, hány olyan faj halhatott ki, amelynek a létezéséről az emberiség soha nem is tudott.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: