Már csak 50 jávai rinocérosz maradt a Földön
A kizárólag az Ujung Kulon Nemzeti Parkban élő populáció létszámát pár év alatt 76-ról 50-re csökkentették a csak az orrszarvúszarv miatt gyilkoló orvvadászok.
A kizárólag az Ujung Kulon Nemzeti Parkban élő populáció létszámát pár év alatt 76-ról 50-re csökkentették a csak az orrszarvúszarv miatt gyilkoló orvvadászok.
„Belegondolni is hátborzongató, hogy a YouTube-videókon egy egykor élt faj utolsó példányai láthatók. Mászkálnak, párzanak, táplálkoznak, mit sem sejtve.”
A kizárólag a püspökfürdői Pece-tóban honos vízicsiga eltűnése mint cseppben a tenger mutatja meg, hogy mit jelent egy ökoszisztéma visszafordíthatatlan összeomlása.
A kihalt madarat a texasi cég az emu és a dél-amerikai tinamu segítségével akarja újraalkotni, ez a kritikusai szerint viszont lehetetlen.
Az egykor egész Dél- és Délnyugat-Ausztráliában előforduló erszényesek elterjedési területe mára néhány szigetszerű folttá zsugorodott.
66 millió évvel ezelőtt a Chicxulub-kisbolygó eltörölte bolygónkról az összes nem-madár dinoszauruszt és tömeges kihalást indított. Egy friss kutatás szerint az ekkor Észak-Amerikában, a becsapódáshoz közel élő éjjeligyíkfélék valahogy viszont mégis fennmaradtak.
A világ egyetlen édesvízi disznódelfin fajának fennmaradását a környezetszennyezés, a túlhalászat, a hajóforgalom és a gátépítések veszélyeztetik.
Az antropogén klímaváltozás valós és fontos probléma, és nagyon sok faj kihalását okozza már most is. Ugyanakkor a Skomerhez hasonló példák arra hívják fel a figyelmet, hogy a lokális szintű élőhelyvédelem hatékonyan segíti veszélyeztetett és ma még gyakori fajok fennmaradását.
Tizenkét éve látták utoljára, eleve is nagyon kevés volt belőlük, és nem biztos, hogy él még valahol szaola, azaz vietnámi antilop.
Április elején hatalmas szenzációt okozott a Colossal Biosciences három, a kihalt óriásfarkasra emlékeztető szürke farkas létrehozásával. A kihalással fenyegetett fajokat listázó nemzetközi szervezet szerint a cég ezzel alááshatja a fajvédelmi erőfeszítéseket.
A nagy testű északi madár története nem csupán egy faj kihalását példázza, hanem azt a felismerést is, hogy az emberi tevékenység visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Ma, egy hatodik tömeges kihalás küszöbén joggal merül fel a kérdés: néhány évtized múlva hány olyan faj tűnik el, amelyről ma még azt hisszük, hogy biztos helye van a Földön?
A mélyponton alig száz maradt belőlük, de közös portugál és spanyol erőfeszítéseknek hála úgy tűnik, a kihalásuk mégsem következik be. Ha elérik az ötezer példányt, az ibériai hiúz megmenekül – most kétezernél jár a számláló.
Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy a fontos vándorlási útvonalakat és túlélési stratégiákat ismerő, tapasztalt egyedek hozzájárulása nélkülözhetetlen az állati közösségekben, sokszor mégis ezeket veszik célba a vadászok és a halászok.
Bár időről időre még beszámoltak észlelésekről, 2001-ben történt az utolsó bizonyított észlelés. Az IUCN még nem nyilvánította kihaltnak a fajt, de több ornitológiai szervezet már igen.
Úgy tudjuk, 1936-ban halt meg az utolsó tasmán tigris, azaz erszényes farkas. Centikre vagyunk attól, hogy génkísérletek visszahozzák a fajt, de meglehet, nem kéne rászabadítani egy csúcsragadozót az ökoszisztémára.