Az ausztrál koalavédők pánikhangulatú közleményével ellentétben az erszényesek nem pusztultak ki a kontinensről, még funkcionálisan sem. A globális klímaváltozás azonban komoly veszélyt jelent a fajra.
252 millió évvel ezelőtt olyan meleg volt, hogy a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerincesek 70 százaléka eltűnt a Földről. Most új kutatási eredmények pontosítják a képünket a perm végi kihalás okairól, egyúttal figyelmeztetnek az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés lehetséges következményeire.
Egy kisbolygó becsapódása 66 millió évvel ezelőtt tömeges kihalást okozott, és véget vetett a nem-madár dinoszauruszok uralmának a Földön. Most úgy tűnik, hogy kutatók a becsapódás utáni órák eseményeit rekonstruálták egy észak-dakotai lelőhelyen.
Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában mezőgazdasági vagy erdős területté alakítják a madarak élőhelyét, hogy ki tudják szolgálni az európai és észak-amerikai fogyasztókat, és erre lassan rámegy a biodiverzitás.
Volt, amelyikből már rég látták az utolsót, vannak közöttük látványos és kevésbé látványos kinézetűek, sőt, még egy Disney-hős, a Rio arapapagája is hivatalosan már csak fogságban él. Egy friss tanulmány átértékelte több vadon élő madár státuszát.
Az ember terjeszkedése nem egyenlő mértékben sújtja a különböző fajokat. Egy brit tanulmány nagy adatbázison mutatta be az egereknek, verebeknek és patkányoknak kedvező trendet.
Ahová az emberősök betették a lábukat, ott elkezdtek eltűnni az óriásemlősök. Amerikai kutatók szerint a trend ma is tart, és ha így megy tovább, a következő évszázadokban kipusztulhat a zsiráf, az elefánt és a víziló is.
Az aszteroida csak az utolsó szög volt a koporsójukban.