Az erszényesfarkasként is ismert ausztráliai ragadozók a vadonban már 1930-ben kihaltak, fogságban még néhány évig bírták. A faj utolsó tagjáról, Benjaminról készült 1933-as videót most digitálisan felújítva is közzétették.
A túlhalászat a világ cápapopulációjának kétötödét veszélyezteti. Lesújtó képet fest a Természetvédelmi Világörökség új Vörös Listája, de reményre ad okot, hogy elszántsággal és összefogással megmenthetjük a kihaló fajokat.
Az évszázad végére a császárpingvin-kolóniák 98 százalékát fenyegetheti a kihalás veszélye, ha nem történik változás az üvegházhatású gázok kibocsátásában.
A Rhampholeon chapmanorum néven számon tartott aprócska, mindössze 5,5 centiméteres, talajlakó hüllőfaj pár tucat felnőtt és fiatal példányát olyan területeken találták meg a kutatók, amelyek az 1980-as évek óta 80 százalékos deforesztáción estek át.
A tagolt erdőfoltok nem képesek megfelelő mennyiségű zsákmánnyal ellátni a ragadozókat. A terepi felmérése szerint a deforesztáció vészesen csökkentette a hárpia zsákmányállatainak állományát, a fákkal együtt a lombkorona szintben élő majmok és lajhárok is eltűntek.
Százötven éve elkönyvelték, hogy a Gould-féle egér sajnos kihalt, most kiderült, hogy ez a faj semmiben sem különbözik a még mindig megtalálható, de ugyancsak veszélyben lévő djoongaritól, amelynek a megmentésén a kilencvenes évek óta fáradoznak.
Egy friss amerikai kutatás szerint 19 millió évvel ezelőtt a cápák gyakorlatilag eltűntek a világ vizeiből: az állatok nagyjából 90 százaléka elpusztult, pedig látszólag nem történt semmi, ami ezt indokolhatná. A kutatók szerint a cápafajok még mindig nem heverték ki ezt a csapást.
A vadon élő kockás mézevő hímek 12 százaléka a fajára jellemzőtől teljesen eltérő, más fajokéra hasonlító dalokat énekel, mert a fészkeket elhagyó fiatal hímek nem találkoznak idősebb társaikkal, és más énekesmadarak dallamkészletét tanulják meg.
A Chicxulub-kráterből vett mintákban felfedezett, irídiumban gazdag réteg összekapcsolja a 66 millió éve a fajok háromnegyedét elsöprő kihalást a hatalmas krátert létrehozó kisbolygóval.
A természetvédelmi világalap, a WWF legújabb jelentése szerint a világszerte több mint 200 millió ember közvetlen élelmezését és 60 millió ember megélhetését, valamint a 100 milliárd dolláros évi forgalmat generáló globális horgász- és akvarisztikai ipar fennmaradását biztosító halfauna veszélyeztetettsége komoly problémát jelent.
Egy sor egy időben bekövetkező szélsőséges eseményt egy közös teóriában foglalt össze egy nemzetközi kutatócsoport. Szerintük a Föld mágneses pólusainak cseréje vezetett a mágneses mező megszűnéséhez, ami végső soron eltüntette a neandervölgyieket és mellesleg az ausztráliai megafaunát is.
A szakértők szerint megelőzhető lenne a faj tömeges kipusztulása, de ehhez nemzetközi összefogásra és azonnali cselekvésre lenne szükség.
2020-ban derült ki, hogy sokkal változatosabb volt a korai emlősök és madarak világa, mint eddig gondolták; megtudtuk, hogy a pteroszauruszok 150 millió éven át uralták az eget; és még közelebbről megismertük azt a katasztrofális napot, amely átírta a földi élet történetét.
A listázott közel 129 ezer növény-, gomba- és állatfajból több mint 35 ezret fenyeget valamilyen formában a kihalás.
Az erszényes ragadozó vadon élő populációja annyira lecsökkent, hogy megváltoztak a szokásai, mondhatni szerencsére, mert így megállt a populációt évtizedek óta tizedelő fertőzés terjedése.
A kisbolygó 12,3 kilométeres másodpercenkénti sebességgel vágtatott el mellettünk, de csak akkor sikerült észrevenni, amikor már távolodott. Veszélyt akkor sem jelentett volna, ha pályája keresztezi a Földét.
Az eltűnt fajok listáján 1968 óta szereplő szomáli elefántcickány egyedeit Dzsibuti lakosai fedezték fel, az értesített kutatók és természetvédők így megkezdhetik a faj végső kihalásának megelőzését elősegítő munkálatokat.
A jégtáblák fokozatos eltűnésével gyakorlatilag elolvad a jegesmedvék vadászterülete, így egyre hosszabb ideig kénytelenek kihúzni élelem nélkül. Egy kanadai kutatócsoport szerint nyolcvan év múlva csak néhány példány lesz belőlük a Földön.
A 65,5 millió évvel ezelőtti kréta–tercier kihalási eseményhez elég volt maga az aszteroida-becsapódás, a vulkánkitörés pedig még segített is abban, hogy csak az élővilág 75 százaléka pusztuljon el, állítják brit kutatók.
Aggasztó mértékben csökken a biodiverzitás a Földön, ezért a kutatók a klímacélhoz hasonlóan számszerűsítenék, hogy maximálisan hány faj tűnhet el a bolygóról évente. Jó lenne, ha 2100-ig évente csak húsz faj halna ki, ez az állatokra, növényekre és gombákra egyaránt vonatkozik.
Mind a nyolc tobzoskafaj a kihalás szélén áll, de Kína most levette a hagyományos gyógyászati kezelések listájáról a tobzoskapikkelyt. A tobzoskák szarupikkelye egyelőre nagyobb üzlet a feketepiacon, mint a heroin vagy az elefántcsont.
Amerikai és mexikói kutatók több tízezer szárazföldi gerinces faj állományát vizsgálták, és több mint ötszázat találtak, amelyekből kevesebb mint ezer példány maradt. A tudósok szerint a biodiverzitás válságát a klímaváltozással egy szinten, vészhelyzetként kellene kezelni.
Angliában 18 év alatt eltűnt a világító rovarok háromnegyede. Ennek van köze a klímaváltozáshoz? Hát hogyne lenne.
A szakemberek szerint a klímaváltozáshoz csak a legellenállóbb fajok tudnak alkalmazkodni, a kagylók pedig sajnos nem tartoznak közéjük: az Új-Zéland északi részét sújtó hőhullám félmillió kagylóval végzett, és valószínűleg ez még csak a kezdet.
Jelentős a veszteség, mert a faj világpopulációja már csak alig ezer egyedből áll.
Régóta vita tárgya, hogy a kisbolygó-becsapódás mellett mekkora szerepe volt a vulkáni tevékenységnek a nem madár dinoszauruszokat is elsöprő 66 millió évvel ezelőtti nagy kihalásban. Egy új kutatás alapján úgy tűnik, hogy lényegében semmi.
Az erdőirtások, a mezőgazdasági és a lakóterületek terjeszkedése, a növényvédő szerek terjedése és a klímaváltozás is a rovarok ellen játszik. A kiemelten fenyegetett fajok között a pillangók, a méhek és a ganajtúrók is feltűnnek, pedig nekik a természet rendjének fenntartásában és az élelmiszerek szempontjából is óriási jelentőségük van.
A szárazföldön az állatok nagyjából tízezer éve kipusztultak, a növekvő tengerszint miatt a Vrangel-szigeten rekedt populáció viszont még évezredeken keresztül épségben éldegélt.
Az Otagói Egyetem szerint még egész jól állnak az Új-Zélandiak és az izlandiak is, aki viszont nem szigeten él, annak van egy rossz hírünk.
Az állat- és növénycsempészet hatalmas üzlet, évente 8-21 milliárd dolláros forgalmat bonyolít. A Földön élő gerincesek 18 százalékára van kereslet; van, aminek gyógyerőt tulajdonítanak, de házikedvencekre is komoly igény mutatkozik.
Egy ezer tudóst tömörítő, a Föld szénkörforgását vizsgáló kutatószervezet szerint a dinoszauruszok kipusztulása elég jól modellezi, mi lesz a következménye a több száz éve tartó szén-dioxid-eregetésnek.
A Fidzsi-szigeteken talált magashegyi méhfajt Homalictus terminalisnak nevezeték el, jelezve, hogy meg vannak számlálva a napjai. Az ok: a klímaváltozás.
A Sjælland szigetének keleti partvidékén magasodó Stevns Klint sziklák nemcsak lélegzetelállítóak, hanem a földi élővilág történetét megváltoztató esemény nyomait is rejtik.
Másképp fogják betartatni a még Nixon által aláírt törvényt, amelynek állítólag a kaliforniai kondor megmentése is köszönhető. A beruházó cégek könnyebben tehetik rá a kezüket az ökológiai diverzitás megőrzésére kijelölt földekre.
A széncinege, a szarka és a kormos légykapó is nagy bajban lehet, de a kőkorszakihoz képest ezerszer gyorsabb klímaváltozás az egész evolúciót kicselezheti.
Frissítették a Természetvédelmi Világszövetség listáját, több, eddig elhanyagolt fajról is kiderült, hogy komoly veszélyben van. Javában zajlik a legújabb kihalási esemény.
1750 óta már csaknem hatszáz növényfajnak befellegzett, de a valós szám ennél nagyságrendekkel magasabb lehet, és van olyan növény, ami azelőtt kihal, hogy felfedeznék. Éppen azokról a helyekről tűnnek el a leggyorsabban, ahol a legnagyobb a fajgazdagság – derült ki egy átfogó tanulmányból.
Az ausztrál koalavédők pánikhangulatú közleményével ellentétben az erszényesek nem pusztultak ki a kontinensről, még funkcionálisan sem. A globális klímaváltozás azonban komoly veszélyt jelent a fajra.
252 millió évvel ezelőtt olyan meleg volt, hogy a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerincesek 70 százaléka eltűnt a Földről. Most új kutatási eredmények pontosítják a képünket a perm végi kihalás okairól, egyúttal figyelmeztetnek az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés lehetséges következményeire.
Egy kisbolygó becsapódása 66 millió évvel ezelőtt tömeges kihalást okozott, és véget vetett a nem-madár dinoszauruszok uralmának a Földön. Most úgy tűnik, hogy kutatók a becsapódás utáni órák eseményeit rekonstruálták egy észak-dakotai lelőhelyen.
Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában mezőgazdasági vagy erdős területté alakítják a madarak élőhelyét, hogy ki tudják szolgálni az európai és észak-amerikai fogyasztókat, és erre lassan rámegy a biodiverzitás.
Volt, amelyikből már rég látták az utolsót, vannak közöttük látványos és kevésbé látványos kinézetűek, sőt, még egy Disney-hős, a Rio arapapagája is hivatalosan már csak fogságban él. Egy friss tanulmány átértékelte több vadon élő madár státuszát.
Az ember terjeszkedése nem egyenlő mértékben sújtja a különböző fajokat. Egy brit tanulmány nagy adatbázison mutatta be az egereknek, verebeknek és patkányoknak kedvező trendet.
Ahová az emberősök betették a lábukat, ott elkezdtek eltűnni az óriásemlősök. Amerikai kutatók szerint a trend ma is tart, és ha így megy tovább, a következő évszázadokban kipusztulhat a zsiráf, az elefánt és a víziló is.
Az aszteroida csak az utolsó szög volt a koporsójukban.