A Föld öt nagy kihalási eseményen van túl, de egyes kutatók szerint néhány éve már beléptünk a hatodikba is. Ebben bizonyos szinten nincs semmi különös, csak annyi, hogy ezt a mostanit javarészt az ember okozza.
Az emberi populációk növekedése és terjedése, valamint a változó éghajlat miatt egyre több erdőtűz keletkezett, ami a megafauna nagy emlősfajainak kipusztulását eredményezte.
Ismét több tucat fajt, túlnyomó öbbségében halakat, kétéltűeket, puhatestűeket és növényeket nyilvánítottak kihaltnak. Az újrafelfedezési sikertörténetek jelentős részéről is kiderül, hogy többnyire nem végződnek vidáman.
A Chicxulub-kráterből vett mintákban felfedezett, irídiumban gazdag réteg összekapcsolja a 66 millió éve a fajok háromnegyedét elsöprő kihalást a hatalmas krátert létrehozó kisbolygóval.
252 millió évvel ezelőtt olyan meleg volt, hogy a tengeri fajok 96 százaléka és a szárazföldi gerincesek 70 százaléka eltűnt a Földről. Most új kutatási eredmények pontosítják a képünket a perm végi kihalás okairól, egyúttal figyelmeztetnek az emberi tevékenység által okozott globális felmelegedés lehetséges következményeire.