A kutatók, a konteóhívők és a kriptozoológusok már több mint 200 éve keresik a Nagylábút Észak-Amerikában, mindeddig sikertelenül: bár a mai napig történnek észlelések, de valódi példányt még nem találtak, annak ellenére, hogy egyes államokban már több százszor látták ezt a bizonyos ember-állatot. Kaliforniában a jelek szerint különösen aktív: itt a BFRO (Bigfoot Field Researchers Organization) nyilvántartása szerint Kaliforniában eddig 461, Floridában 338, Illinois-ban pedig 302 alkalommal látták. Kínában sajnos csak egyszer, Oroszországban pedig ötször kapták rajta az állatot (embert?), de lehet, hogy ott nem érezte jól magát, az utolsó észlelés ugyanis 1989-ben történt.

Azok, akik hisznek a létezésében, úgy gondolják, hogy egy hatalmasra nőtt, izmos, szőrös, majomszerű lényről van szó, ami rejtőzik az emberek elől. Bár már több esetről is kiderült, hogy az általa hagyott lábnyomokat valójában emberek csinálták (egy Jerry Crew nevű amerikai buldózerkezelő 1958-ban kapott rá a nagylábúlábnyom-hamisításra), a mai napig érkeznek új bejelentések a felbukkanásáról.

A kritikus medvetömeg és a Nagylábú felbukkanása

Azok viszont, akik nincsenek meggyőződve a nagylábú vadember (állat?) létezéséről, úgy gondolják, hogy a szemtanúk esetleg nem is a Nagylábút látták, hanem valami mást. Erre a gyanúra jutott Floe Foxon amerikai adattudós is, aki a BFRO észleléseit összevetette az adott területen élő feketemedvék (Ursus americanus) számával. Az erről készült preprint, külső szakértők által nem ellenőrzött tanulmány a biorXiv-on jelent meg.

Foxon arra jutott, hogy minél több medve él egy területen, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb a Nagylábút is meglátják ott. Számításai szerint a kritikus tömeg 900 medve körül keresendő, ilyenkor lehet számítani a szörny felbukkanására is, ezért a kutató úgy gondolja, hogy rossz látási viszonyok között elképzelhető, hogy legalábbis az észlelések egy részében nem a Nagylábút, hanem egy medvét láttak. Ezt a gyanút erősítheti az is, hogy bár a feketemedvék általában négy lábon közlekednek, de képesek felegyenesedve is járni.

Foxon azért arra is felhívja a figyelmet, hogy ez még nem zárja ki a Nagylábú létezését, a medvék egyedszáma és az észlelések között mindenesetre erős korreláció figyelhető meg. Ez nem győzte meg Jeffrey Meldrumot, az Idahói Állami Egyetem kutatóját: szerinte az emberek nem a medvét nézik a Nagylábúnak, hanem épp fordítva, sokan hibásan arra a következtetésre jutnak, hogy medvét láttak, miközben épp a Nagylábú volt az.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Ilyen állat márpedig van! Az állatvilág hibridjei a jagoszlántól a wholphinig

Qubit.hu tudomány 2018. november 12.

A wolphin és a tigron is valóságos lény, ahogy a zebroidok sem egy sci-fiből bújtak elő. A fajok kereszteződéséből létrejövő állati hibridek annyian vannak, hogy mi is csak a teljesség igénye nélkül mutatunk be párat.

Az áltudomány a tudomány árnyéka, de nem minden árnyék rejt szörnyet

Tuboly Ádám Tamás tudomány 2022. március 9.

Az árnyékban is emberek élnek. Kezeljük kritikusan és következetesen azokat a mozgalmakat, amik tényleg kárt okoznak, a többit pedig fogadjuk a kortárs kulturális élet élénk, de többnyire nem fenyegető jelenségeként – írja Michael D. Gordin, a Princeton professzora legújabb könyvében.

Te is lehetsz vérfarkas!

Dippold Ádám tudomány 2021. november 20.

Kevés olyan izgalmas alakjuk van a horrortörténeteknek, mint a vérfarkas, de a ruháját széttépő szőrös dög alakja mostanra önmaga árnyékává vált. Ha valakik, hát a vikingek még képesek voltak élettel megtölteni a figurát, amely egyszerre volt példakép, tragikus hős, áldozat és elkövető. A farkas aztán idővel gyanús lett: minden olyat jelképezett, ami idegen és természetellenes.