Kultúraexport mesterfokon: a koreai hullám sikerének titka
Milyen történelmi alapokon nyugszik a mai koreai kultúra? Hogyan sikerült a külvilágtól a 19-20. század fordulójáig szinte teljesen elzárt félsziget kultúrájának hagyományos elemeit átmenteni arra a korszakra, amikor Korea már két részre szakadt? Miben áll a napjainkra az egész világot meghódító koreai soft power sikerének titka? A kérdésekre a Glossza podcast legutóbbi adásának vendégeiként Csoma Mózes orientalista, a Koreai-félsziget történelmének és politikai viszonyainak szakértője, az ELTE Koreai Tanszékének alapító tanszékvezetője, volt szöuli nagykövet, valamint Józsa Vivien, a koreai popkultúra szakértője, a Magyar Diplomáciai Akadémia hallgatója keresték a válaszokat.
A téma tágabb kontextusban történő elhelyezéséhez Csoma Mózes leszögezte, hogy amikor manapság Koreáról beszélünk, minden esetben Dél-Koreára kell gondolni, ahogy a koreai populáris kultúra ugyancsak Dél-Korea világszerte egyre nagyobb visszhangot kiváltó kultúráját jelenti. Emellett érdemes figyelembe venni azt is, hogy a magyar–koreai diplomáciai és kulturális kapcsolatok alig harminc éves múltra tekintenek vissza, 1989-ben ugyanis Magyarország a szocialista államok sorában elsőként közeledett a Koreai Köztársasághoz, vagyis Dél-Koreához.
A koreai hullám – vagy nemzetközileg ismert nevén a hallyu – első szakasza az 1990-es évekre tehető, vagyis arra az időszakra, amikor az első koreai sorozatok útnak indultak előbb ázsiai, majd európai hódító útjukra – Józsa Vivien elmagyarázta, hogy a hallyu elnevezés is innen ered. A második hullám a 2000-es években, a K-pop, azaz a koreai popzene térhódításával kezdődött. A koreai kultúra ebben az időszakban kezdett világszerte ismertté válni. A harmadik hullám ezt követően a 2010-es években már túlmutatott a sorozatok vagy a könnyűzene exportján, egyre nagyobb figyelmet kapott a koreai öltözködés és a gasztronómia. Jelenleg a negyedik, K-stílus nevű hullámról beszélünk, amely elsősorban a közösségimédia-használaton alapszik, legfőbb hajtóereje pedig a koreai zenészek és egyéb hírességek életvitele. Számos jel utal viszont arra, hogy a koreaiak már keresik a legújabb brandet, amely esetleg a szépségápolás irányába mozdulhat el.
A koreai kultúra óriási utat járt be az elmúlt évtizedekben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy az 1990-es évek második felében még csak a kelet- és délkelet-ázsiai országokat volt képes megszólítani. Az e területen szerzett pozitív tapasztalatokból eredményesen építkezett a koreai diplomácia, valamint a különböző országimázs-építő intézmények. Ekkor a nemzetközi közvélemény még csupán fejlődő kistigrisként tekintett Koreára, az onnan érkező hírek korántsem a kultúráról, hanem sokkal inkább hatalmas társadalmi feszültségekről, tömegtüntetésekről, illetve korrupcióról szóltak. Az ország demokratizálódása után fokozatosan kezdtek egyre nagyobb összegeket a kulturális szektorba fektetni, amelynek első termékei az ott forgatott sorozatok voltak. A Palota ékkövét, amely a koreai öltözködést és a hagyományos konyhaművészetet népszerűsítette, az Európai Unióban elsőként Magyarországon vetítették óriási sikerrel. A koreaiak egyebek mellett e sorozat forgatási helyszíneit is felhasználják arra, hogy minél több turistát csábítsanak az országukba.
És hogy a kulturális ipar kialakításában mekkora szerepe volt az Egyesült Államokból érkező hatásoknak? Amerika nyilvánvalóan modellként, esetlegesen követendő példaként szolgált, azonban szó sincs arról, hogy Korea az USA-t próbálná bármiben másolni. Sőt, sokkal inkább az figyelhető meg, hogy a koreaiak mindenhez képesek alkotóan módon nyúlni, majd pedig továbbfejleszteni azt olyan módon, hogy az egész világ rácsodálkozzon.
Az adás szerkesztői: Bódi Lóránt és Szilágyi Zsolt.
A Glossza huszonhetedik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.