Az európai ember eddig ismeretlen ősei túlélhették a jégkorszak legdurvább időszakát is
Az első vadászó-gyűjtögetők körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Európába Afrikából, a Közel-Keleten keresztül, és még a legutóbbi jégkorszak leghidegebb időszakát is túlélték nagyjából 20-25 ezer évvel ezelőtt. A régészek leginkább a hátrahagyott leletekből ismerik a kontinens első modern embereit, de a kevés fennmaradt fosszília miatt nem sokat tudunk a vándorlásukról és kapcsolataikról.
Hogy erre fényt derítsenek, kutatók most összeállították az ősi vadászó-gyűjtögetők genomjainak eddigi legnagyobb adatbázisát: 356 olyan ember genomját elemezték, aki 35 000–5000 évvel ezelőtt élt a mai Eurázsia 34 országában. Eredményeiket a Nature-ben tették közzé szerdán.
A kutatás váratlanul felfedte, hogy az Európában kb. 33-26 ezer évvel ezelőtt elterjedt gravetti kultúra két genetikailag különböző csoportból állt, annak ellenére, hogy fegyvereik és műalkotásaik hasonlítottak egymásra.
A korábban ismeretlen gravetti vonalnak a Fournol nevet adták franciaországi lelőhelye után. Ez a legkorábbi ismert élőhelye ennek a genetikai csoportnak, amely a mai Franciaország és Spanyolország területén élt. A másik vonalat cseh lelőhelye, Věstonice után kapta a nevét, az ebbe tartozók élőhelyének területe a mai Csehországtól Olaszországig húzódik.
A Fournol csoport Európa legősibb ismert vadászó-gyűjtögető kultúrájától, a 43-33 ezer évvel ezelőtt élt aurignaciaktól származtatható, míg a věstonicei vonal tagjai a mai Nyugat-Oroszország területén élt kostyonki és sungir csoportok leszármazottai voltak.
A két vonal között kulturális különbségek is akadnak, például míg előbbiek barlangokban temették el a halottaikat, és esetenként rituálisan fel is darabolták az elhunytak csontjait, addig az északabbi társaik személyes tárgyakkal és díszekkel együtt temetkeztek, barlangokban vagy a szabadban. Az viszont közös bennük, hogy szem- és bőrszínük egyaránt sötétebb volt, mint a legtöbb későbbi genetikai vonal tagjainak.
A legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy míg a Fournol genetikai jegyei túlélték az utolsó jégkorszaki maximumot, amelynek legalább 20 ezer éve alatt Spanyolország és Dél-Franciaország területén húzódtak meg, mielőtt északkelet felé terjeszkedni kezdtek, addig a věstonicei vonal kihalt.
Korábban úgy vélték, hogy az Appennini-félsziget a legutóbbi jégkorszak csúcsán menedéket nyújtott a gravettieknek, és az ott élők végül megalkották az epigravetti kultúrát, de az új eredmények szerint a věstoniceiek már genetikailag nem mutathatók ki az utolsó glaciális maximum után. A friss tanulmány szerint az epigravettiek valójában olyan balkáni csoportoktól származtak, amelyek már 17 ezer évvel ezelőtt elfoglalták Itáliát.
Az erdei zsákmányok vadászatára specializálódott epigravettiek kb. 14 ezer éve kezdtek terjeszkedni délről észak felé, és lassan kiszorították a magdaléniakat, akik sztyeppén élő rénszarvasokra vadásztak. Ennek előzménye egy hirtelen felmelegedés, amely azzal járt, hogy a sztyeppék helyén Európa-szerte terjedni kezdtek az erdők, így az epigravettiek is egyre északabbra törtek.