Mémek, álhírek, kortárs mondák: folklór a 21. században
Miként működik a folklór, és mivel foglalkoznak pontosan a folkloristák? Tényleg előbújhatnak a Közép-Amerikából Európába szállított banános dobozokból kígyók? Vajon mi a kapcsolat folklór és Chuck Norris között? Milyen megjelenési formái vannak a folklórnak a közösségi média platformjain? Számos egyéb, a modernkori folklórral kapcsolatos érdekesség mellett ezekről beszélt a Glossza podcast áprilisi adásában Tamás Ildikó és Mikos Éva, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajzi Intézetének tudományos főmunkatársai.
A beszélgetőpartnerek rámutattak arra, hogy a folklór, amely rendkívül fontos szerepet játszik napjainkban is, rendkívül tág fogalom. Ezzel szemben sokan úgy gondolnak rá, mint egy 19. századból megörökölt szövegkorpusz kategóriájára. Holott a folklór időtlen, éppen ezért a korábbi évszázadokhoz hasonlóan a kortárs világban is jelen van. Egyrészt rendelkezik egy olyan széles spektrummal, amely az irodalommal mutat átfedéseket (pl. mondák, népmesék, balladák), másrészt a folklórnak egy jóval szélesebb spektruma a hétköznapi kommunikációban szintén megmutatkozik. Utóbbi kevésbé határozható meg műfaji és esztétikai kritériumok alapján, viszont mindennapi életünk szerves részét alkotja – sokszor anélkül, hogy észrevennénk. Ide sorolhatók ugyanis a viccek vagy a közmondások. Látnunk kell viszont azt is, hogy korábban ezek kifejezetten a szóbeliséghez kapcsolódtak, az utóbbi évtizedekben azonban már behálózzák a média és az internet világát is.
És hogy mi a helyzet az éjszakánként seprűn röpködő boszorkányokkal, a banános dobozban rejtőző kígyóval, papagájjal vagy kaméleonnal, illetve a városok alatti csatornában kóborló, megunt házi kedvencből csúcsragadozóvá váló krokodillal? Ezek olyan álhírek, amelyek a nyári uborkaszezonban vagy a karácsony körüli hírínséges időszakban jelennek meg a sajtóban évtizedek óta. Nem kizárt, hogy ilyen esetekre volt példa még a 20. század elején, azonban megtörténésük esélye a mai világban a nullával egyenlő. Közös bennük, hogy egymás újraírt variánsai, illetve hogy ilyen típusú hírekkel töltötték ki a nyomtatott sajtótermékek utolsó oldalait. Ezek a típusú kishírek lényegében a modern mondák alapjai, amelyek a közösségi média mellett a hollywoodi filmekhez is többször inspirációként szolgáltak.
Természetesen a modern mondákban a régi időktől eltérően már nem lehet boszorkányokról hallani, hiszen senki sem hinné el, hogy Budapestet egy boszorkány repülte körbe az éj leple alatt. Ebből következik, hogy főhőseik kicserélődnek. A boszorkányokból nevesített személyek, a sárkányokból pedig krokodilok vagy kígyók lettek, ugyanakkor például a békák továbbra is nagyon népszerűek.
A történetekben a mai korszak tárgyai, helyszínei, a modern életforma kellékei vagy a technika vívmányai is megjelennek. Így lett állandó főhős Chuck Norris, a covid idején a humor közös forrása Győrfi Pál személye, vagy a hivatkozások jól hangzó forrása Albert Einstein és a brit tudósok. Fontos eleme ezeknek a történeteknek továbbá, hogy az embereket aktuálisan foglalkoztató problémákra reflektálnak (pl. koronavírus-pandémia). Mindez azt mutatja, hogy a folklór egy társadalmi trauma esetén is alapvető szerepet kap, hiszen segít az embereknek bizonyos események, sokkhatások feldolgozásában.
Az adás szerkesztői: Szilágyi Adrienn és Szilágyi Zsolt.
A Glossza harmincadik adása meghallgatható a Spotify-on és az Anchoron, illetve megtekinthető a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: