Hamis kutatásoktól hemzsegnek a szaklapok
A „publikálj vagy pusztulj” a kutatóknál olyan, mint a légiósoknál a menni vagy meghalni: aki nem áll elő időről időre új tanulmányokkal, lehetőleg minél rangosabb folyóiratban, az egy idő után lemorzsolódik, és olyan, mint ha nem is létezne. Ebben a publikációs kényszerben persze jócskán akad olyan is, aki nem egészen tisztességes (vagy egészen tisztességtelen) eszközökkel próbálja hizlalni a publikációs jegyzékét, sőt, egy friss kutatás szerint egészen sokan vannak ilyenek.
Bernhard Sabel, a magdeburgi Otto von Guericke Egyetem neuropszichológusa, a Restorative Neurology and Neuroscience szaklap főszerkesztője ötezer tanulmány vizsgálata után úgy gondolja, hogy az orvosi témában publikált szakcikkek 24, az idegtudományi tanulmányok 34 százaléka számít legalábbis plágiumgyanúsnak vagy teljes egészében kamunak. Ez jóval nagyobb arány, mint amiről a korábbi becslések szóltak, és sokkal nagyobb, mint az a 2 százalék, amivel a kutatókat, kiadókat és szerkesztőket tömörítő szervezet, a COPE jóhiszeműen számolt.
Sabel annak ellenére is sokkolónak nevezte a felfedezést (vagy becslést), hogy az általa javasolt vizsgálat mindössze három indikátor alapján jelöli meg a gyanúsnak vélt publikációkat, ezért viszonylag sok hamis riasztást adhat le, de mint megjegyzi, a többi hasonló szűrési törekvésnek is éppen ez a baja. A kutatók egyedül azt vizsgálták, hogy a tanulmányok szerzőinek van-e privát email-címe, valamilyen kórházat adott-e meg affiliációnak, és hogy külföldi szerzőtársként van-e feltüntetve. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy az ezek alapján jelentett tanulmányok mind hamisak lennének, de a módszer alapján kapott lista legalább már szűkíti a vizsgálandó publikációk körét.
Fegyverkezési verseny
A legnagyobb gondot a tanulmánygyárak (angol becézésben: paper mill) jelentik. Ezek gyakran mesterséges intelligencia felhasználásával vagy szellemírókkal, esetleg plagizálással ontják magukból a publikációkat, a helyzetet pedig tovább súlyosbítja a ChatGPT és a többi mesterséges intelligencia térnyerése. A Tudományos, Technikai és Orvosi Kiadók Nemzetközi Szövetsége (STM) egy Integrity Hub nevet viselő kezdeményezéssel próbálja felvenni a versenyt a tanulmánygyárakkal, de ennek a részleteiről nem árulnak el sokat, éppen azért, hogy túljárhassanak a csalók eszén.
Joris van Rossum, az Integrity Hub projektigazgatója szerint a tudományos világban fegyverkezési verseny zajlik, de van egy árulkodó jel, amin lebukhatnak a hamisított tanulmányok: az, ha túl sok, azóta visszavont publikációra hivatkoznak. Egy másik árulkodó jel az lehet, ha a publikáció olyan hivatalosnak tűnő címről érkezik, ami mögött nem áll valódi intézmény.
Az álpublikációk elleni harcban a legnagyobb tudományos kiadók is segítik az Integrity Hub munkáját, de van Rossum szerint a folyamatot sosem lehet majd egészen automatizálni: ahogyan Sabel módszerénél, az Integrity Hubnál is legfeljebb abban lehet reménykedni, hogy egyfajta spamszűrőként sikerül elfogni a hamis publikációkat. Sabel módszerén a később hamisnak bizonyult tanulmányok 90 százaléka akadt fenn, de a rendszer elég sokat hibázott is, 56 hamisítványra 44 hamis riasztás jutott. Van Rossum szerint ez még nem akkora tragédia, ahogyan az sem, ha nem sikerül kiszűrni az összes hamis publikációt: a szigorúbb ellenőrzés és a gyanús vagy hamis publikációk visszadobása már magában is elegendő lehet ahhoz, hogy a kiadókat ne terhelje agyon a tanulmánygyárak működése, ehhez viszont a kiadói gyakorlatok nyílt és átlátható működése is szükséges.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: