6,2 millió dollárért kelt el Kína utolsó császárának karórája
6,2 millió dollárért, vagyis mai árfolyamon bő kétmilliárd forintért vásárolták meg egy hongkongi árverésen az utolsó kínai császár, Pu Ji karóráját. Nem ez volt neki az egyetlen: ő volt az első, és egyúttal utolsó japán uralkodó, aki a szó mai értelmében órákat gyűjtött, a most elkelt Patek Philippe Reference 96 Quantieme Lune pedig a szovjet fogságba is elkísérte a császárt. Ott is maradt Szibériában, ahonnan csak nemrégiben került elő.
Az órából mindössze nyolc darab létezik a világon, de nem ezért kelt el ilyen irtózatos összegért: a vevő a történelmi háttér miatt fizetett érte ennyit. Az órát 2019-ben bocsátotta áruba a császár szibériai tolmácsának egyik leszármazottja (vagy az, aki tőle megvette).
Pu Jit, a Csing-dinasztia utolsó császárát 1945-ben, miután a Japán által irányított Mandzsukuo zsászáraként megbukott, a szovjetek egy szibériai fogolytáborba szállították, ahonnan amnesztiával szabadult. Ekkor ajándékozta a vagyontárgyait a tolmácsnak, aki így az óra mellett egy aláírt legyezőhöz és számos vízfestményhez is hozzájutott, ezek némelyikét nem maga a császár, hanem a féltestvére készítette.
Nem is arany
Az óra számlapján arab számok láthatóak, a mutatók rózsaaranyból készültek, és holdfázis-kijelző is van benne. Az nem világos, hogy Pu Ji mikor jutott hozzá, de a szerkezet egyes részeit a Patek Philippe már 1929-ben is gyártotta, ezt a modellt viszont csak 1937-ben dobták piacra. Az órát egy párizsi luxuscikk-kereskedésben vásárolták, és a császár birtokában volt, amikor internálták a kabarovszki fogolytáborba.
Thomas Perazzi, az árverést szervező Phillips aukciósház óraügyi szakértője szerint az óra történetét egy nemezetközi, újságírókból, óraszakértőkból, történészekből, tudósokból és újságírókból álló csapat tárta fel. A kutatásból kiderült, hogy Pu Ji „nap mint nap” viselte az órát Mandzsuoko császáraként, a meglehetősen viharvert darab pedig nem véletlenül olyan, amilyen: a császár kíváncsi volt rá, hogy valóban igazi luxuscikket vásárolt-e, így egy asszisztensére bízta, hogy csiszolja le a számlapot. Arra számított, hogy tömör aranyból van, de csalódnia kellett: miután a számlap feléről lecsiszolták a zománcot és az ezüstöt, kiderült, hogy rézből van, így a munkát félbe is hagyták. Az asszisztens egyébként értett a fényképezőgépekhez, órákhoz és egyéb mechanikus holmikhoz is, hogy miért esett neki smirglivel a számlapnak, rejtély.
A történet szerint a császár a fogság alatt összebarátkozott a tolmácsával, Georgij Permjakovval, ezért hagyta rá a szabadulásakor a vagyontárgyait. Az órából ezzel a számlappal mindössze három darab készült, ezért a maga korában még a császári tulajdonos nélkül is nagyon ritkának és drágának számított, a számlap pedig hiába készült rézből, a platina óratok csak tovább emelt az értékén. Az aukciósház eredetileg 3 millió dollárra becsülte, de végül jóval többért vásárolták meg.
A Phillips szerint a császár 1950-ben szabadult az internálótáborból, ahol az órát az unokatestvére viselte, de amikor Permjakov közölte velük a szabadulás hírét, visszakérte tőle, és a tolmácsnak adta. Az aukción a ritka óra mellett még 240 másik időmérőt is áruba bocsátottak, a császár személyes tárgyai, köztük egy Konfuciusz-kötet és a császár naplója 121,500 dollárért kelt el.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: