A csecsemők nagyjából egyéves koráig előforduló hirtelen csecsemőhalál (angolul: Sudden Infant Death Syndrome; SIDS) pontos okát a mai napig nem fejtették meg a kutatók. Hogy mi állhat a hátterében, arról egyelőre több elmélet is létezik, egy friss tanulmány azonban 70, hat hónapos kora előtt elhunyt baba agytörzsének vizsgálata alapján összefüggést talált a szerotonin kapcsolódása és az bölcsőhalál között, írja a New Scientist.

A bölcsőhalálnak látszólag semmilyen szervi oka nincs, legtöbbször alvás közben következik be és tulajdonképpen semmi nem jelzi előre a kockázatát. Az eredmények fényében viszont most a kutatók abban bíznak, hogy teszteket fejleszthetnek, amivel mégis előre jelezhetik a rizikót.

Robin Haynes, a massachusettsi Boston Children's Hospital munkatársa kollégáival együtt összesen 70 elhunyt csecsemő agyát vizsgálta meg, köztük 58 olyan babáét, akik bölcsőhalál áldozatai lettek. Az ő agytörzsükben megfigyelték, hogy a szerotonin nevű neurotranszmitter (agyi ingerületátvivő anyag) elégtelenül kötődik a 5-HT2A/C receptorokhoz.

Ez a kapcsolat lehet felelős azért, hogy a babák nem ébrednek fel álmukból zihálva, amikor oxigénhiányos állapotba kerülnek, pedig korábban állatkísérletek igazolták, hogy ez a rececptor felelős a reakció kiváltásáért. A reakció hiánya, illetve további környezeti tényezők, például a baba alvási pozíciója így együttesen megnövelheti a bölcsőhalál kockázatát.

A kutatók abban bíznak, hogy az alvási protokoll javaslatai mellé tesztet tudnak majd fejleszteni a vizsgálatok alapján, ami segíthet előre jelezni a bölcsőhalál kockázatát.

Egy évvel ezelőtt a Lancetben jelent meg az a tanulmány, amely a butiril-kolinészteráz nevű enzim inaktivitására vezeti vissza a bölcsőhalál előfordulását. A többféle kutatási eredmény is mutatja, hogy olyan komplex problémáról van szó, ami az orvosok szerint is összetett megközelítést igényel és előfordulása nagyban függ a körülményektől és egyéb rizikófaktoroktól (mint például a dohányzás).

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: