Öt halvaszülés és egy bölcsőhalál után leállították a túlhordás kockázatait vizsgáló kutatást

A Svéd Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság 2016-ban indította el azt a kutatási programot, amelynek felfüggesztéséről a brit Guardian számolt be hétfőn. 

Svédország 14 kórházában 10 ezer várandós nő bevonásával zajló kutatássorozat azt vizsgálta, hogy az ismert kockázatok mellett vajon rejt-e továbbiakat a magzat túlhordása, vagyis a 40. terhességi hét elmúltával meddig lehet várni a szülés megindításával. A vizsgálatot az indokolta, hogy egyre több 35 évesnél idősebb svéd nő vállalta, illetve vállalja a terminus túllépését annak ellenére, hogy tisztában vannak azzal, hogy ezzel fokozottan veszélyeztethetik magzatuk egészségét. 

Mint kiderült, a terminus túllépésre vonatkozó szakmai protokollok nem légből kapottak. 

A svéd kutatást etikai aggályokra hivatkozva azután függesztették fel, hogy a szülés megindítását a 43. héten is elutasítók közül öt esetben bekövetkezett a tragédia, vagyis a magzat már halva jöhetett csak a világra, míg egy esetben a születést követő 26. napon hunyt el a csecsemő bölcsőhalál következtében. 

A perinatális és a neonatális mortalitás nyilvánvaló kockázatára hivatkozik a terminustúllépésre vonatkozó hatályos magyarországi protokoll is, amely szerint a terhességek mintegy 3-12 százalékában előforduló túlhordás (graviditas prolongata) azt jelenti, „ha a terhesség kora az utolsó rendes havi vérzés első napjától számítva eléri vagy meghaladja a 294 napot (tehát a betöltött 42 hetet), illetve a terhesség legalább 14 nappal túllépi a szülés legmegbízhatóbb becslés alapján számított várható időpontját. Terminustúllépésről akkor beszélünk, ha a terhesség kora meghaladja az utolsó havi vérzés első napjától számított 280 napot (tehát a betöltött 40 hetet). A túlhordás leggyakoribb oka a terhességi kor téves meghatározása. A valódi túlhordás oka az esetek többségében ismeretlen.”

Kapcsolódó korábbi cikkeink: