Már a rómaiak is turcsi orrú ölebeket tartottak

2023.06.14. · tudomány

A rövid orrú, sajátos fejformájú (brachykefáliás) kutyák, mint a mopsz vagy a francia buldog, nem csak manapság népszerűek, hanem egy törökországi ásatáson előkerült koponya alapján úgy tűnik, hogy már a rómaiak is tartottak ilyen kedvenceket.

A kutyakoponya még 2007-ben került elő egy törökországi ásatáson, de a kutatók csak mostanra tudták alaposabban megvizsgálni. Korábban úgy hitték, hogy a rövid orrú fajták közül a rómaiak leginkább a nagy testű molosszuszokat tenyésztették, de a mostani lelet arra utal, hogy ismerték a kisebb fajtákat is. A kétezer éves lelet, ami Tralleis városából került elő, arra utal, hogy a kutya hasonló termetű lehetett, mint egy mai francia buldog.

A súlyosan sérült koponya rekonstrukciója után a kutatók összehasonlították a csontokat több mai ismert fajta koponyájával. A lelet alapján a kutya nagyobb lehetett, mint a mai palotapincsik, és valamivel kisebb a buldogoknál. A fajta jellegzetességei miatt a kutatók azt feltételezik, hogy nem munkakutya volt – erre nem is lett volna kifejezetten alkalmas. Azt nem lehet tudni, hogy a tralleisi kutyafajta mennyire volt elterjedt, a régióból eddig ez az egyetlen koponya került elő.

photo_camera Balról jobbra: palotapincsi, a tralleisi lelet és egy francia buldog koponyája Fotó: Onar, et al. / Journal of Archaeological Science

Úri luxus

Spanyolországban viszont korábban már találtak hasonlókat: ezek alapján az ott tartott kutyákat jól tartották, ugyanazt ették, mint a gazdáik. Az ott előkerült csontok szintén egy brachykefáliás fajtához tartozhattak, ami a Granadai Egyetem régészei szerint a mostani pincsikhez hasonlíthatott, a gazdája pedig feltehetőleg egy jómódú római nő volt. A római pincsi csúnya véget ért: kitörték a nyakát, feltehetőleg áldozatként mutatták be az isteneknek, amikor meghalt a gazdája. A törökországi leletekből nem derült ki, hogy mi végzett a nagyjából 18 hónapos korában elpusztult állattal, mindenesetre úgy tűnik, hogy a gazdáját, aki nála később hunyt el, a kutya mellé temették.

A kutatók szerint az ehhez hasonló ölebek státuszszimbólumnak számíthattak a római időkben: bár több kutyafajtát ismertek és tenyésztettek, a legtöbbet kifejezetten valamilyen célra szánták, így akadt olyan fajta, amit kifejezetten az arénákba, harci kutyának tenyésztettek, volt juhász- és vadászkutya is, és a jelek szerint jutott hely az ölebeknek is.

Ezeket nem emlegették külön fajtaként: Lucius Junius Moderatus Columella mezőgazdasági szakmunkájában három kategóriába sorolja a római kutyákat, ezek között pedig az öleb nem szerepel. A klasszikus szerzők munkáiban viszont gyakran említenek kedvtelésből tartott, akár kisebb kutyákat is, ez alapján és a leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy különlegességnek, méghozzá drága különlegességnek számíthattak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás