A rövid orrú, sajátos fejformájú (brachykefáliás) kutyák, mint a mopsz vagy a francia buldog, nem csak manapság népszerűek, hanem egy törökországi ásatáson előkerült koponya alapján úgy tűnik, hogy már a rómaiak is tartottak ilyen kedvenceket.

A kutyakoponya még 2007-ben került elő egy törökországi ásatáson, de a kutatók csak mostanra tudták alaposabban megvizsgálni. Korábban úgy hitték, hogy a rövid orrú fajták közül a rómaiak leginkább a nagy testű molosszuszokat tenyésztették, de a mostani lelet arra utal, hogy ismerték a kisebb fajtákat is. A kétezer éves lelet, ami Tralleis városából került elő, arra utal, hogy a kutya hasonló termetű lehetett, mint egy mai francia buldog.

A súlyosan sérült koponya rekonstrukciója után a kutatók összehasonlították a csontokat több mai ismert fajta koponyájával. A lelet alapján a kutya nagyobb lehetett, mint a mai palotapincsik, és valamivel kisebb a buldogoknál. A fajta jellegzetességei miatt a kutatók azt feltételezik, hogy nem munkakutya volt – erre nem is lett volna kifejezetten alkalmas. Azt nem lehet tudni, hogy a tralleisi kutyafajta mennyire volt elterjedt, a régióból eddig ez az egyetlen koponya került elő.

Úri luxus

Spanyolországban viszont korábban már találtak hasonlókat: ezek alapján az ott tartott kutyákat jól tartották, ugyanazt ették, mint a gazdáik. Az ott előkerült csontok szintén egy brachykefáliás fajtához tartozhattak, ami a Granadai Egyetem régészei szerint a mostani pincsikhez hasonlíthatott, a gazdája pedig feltehetőleg egy jómódú római nő volt. A római pincsi csúnya véget ért: kitörték a nyakát, feltehetőleg áldozatként mutatták be az isteneknek, amikor meghalt a gazdája. A törökországi leletekből nem derült ki, hogy mi végzett a nagyjából 18 hónapos korában elpusztult állattal, mindenesetre úgy tűnik, hogy a gazdáját, aki nála később hunyt el, a kutya mellé temették.

A kutatók szerint az ehhez hasonló ölebek státuszszimbólumnak számíthattak a római időkben: bár több kutyafajtát ismertek és tenyésztettek, a legtöbbet kifejezetten valamilyen célra szánták, így akadt olyan fajta, amit kifejezetten az arénákba, harci kutyának tenyésztettek, volt juhász- és vadászkutya is, és a jelek szerint jutott hely az ölebeknek is.

Ezeket nem emlegették külön fajtaként: Lucius Junius Moderatus Columella mezőgazdasági szakmunkájában három kategóriába sorolja a római kutyákat, ezek között pedig az öleb nem szerepel. A klasszikus szerzők munkáiban viszont gyakran említenek kedvtelésből tartott, akár kisebb kutyákat is, ez alapján és a leletek alapján a kutatók úgy vélik, hogy különlegességnek, méghozzá drága különlegességnek számíthattak.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A mopszokat annyi betegség gyötri, hogy egy brit tanulmány szerint nem is tekinthetők normális kutyáknak

Dippold Ádám tudomány 2022. május 19.

Az elmúlt években egyre népszerűbb kutyafajtának számít a mopsz, de egy friss kutatás szerint csaknem dupla annyiszor kell vele orvoshoz fordulni, mint más fajtájú kutyákkal. Az ok nem túl meglepő módon a kutya sajátos fejformájában keresendő.

A tömpe orrú kutyákkal könnyebb szemezni

Dippold Ádám tudomány 2021. május 6.

Egy friss magyar kutatás szerint a rövidebb orrú állatok gyakrabban keresik a szemkontaktust a gazdájukkal, mint a hosszabb orrúak. Ennek az egyik oka ezeknek a fajtáknak a speciális retinája lehet, de az is elképzelhető, hogy a gazdáik szívesebben szemeznek a mopszokkal, mint az agarakkal.

Nem hét emberév egy kutyaév, hanem?

Kubinyi Enikő tudomány 2019. április 5.

Attól függ, milyen és főleg mekkora kutyákból számoljuk az átlagot. Egy nagyszabású amerikai kutatás érdekes összefüggésekkel szolgált a kutyák várható élettartamáról. Aki ismerteti: Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszék tudományos főmunkatársa.