A tömpe orrú kutyákkal könnyebb szemezni

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az ELTE etológusai egy frissen megjelent tanulmányban az ember és kutya közötti szemkontaktus vizsgálatakor megállapították, hogy a tömpe orrú fajták gyakrabban néznek az ember szemébe, mint a hosszabb orrúak. A kutatók a fejformát, a fajta eredeti funkcióját, a kutyák korát és személyiségét is vizsgálták, és arra jutottak, hogy egy mopsszal nagyobb esélye van az embernek szemezni, mint egy agárral, ennek pedig több oka is van.

A fej formája azért is fontos, mert ez befolyásolja a kutyák látását is. Bognár Zsófia, a kutatás vezetője szerint a bulldog, a mopsz és társaik élesebben látnak a látóterük középpontjában, ezért a vizsgálat során azt feltételezték, hogy könnyebben létesítenek szemkontaktust az emberrel, mint a hosszú orrú kutyák, amelyek ezzel szemben széles panorámaképet látnak. Ez azt is jelenti, hogy az agárnak és a hasonló fajtáknak könnyen elterelik a figyelmét a perifériáról érkező vizuális ingerek.

Fajta és funkció

A fejforma mellett a kutatásban a kutyafajta funkcióját, a kutyák korát és játékra való hajlandóságát is figyelembe vették. A rövidebb orr szerepe mellett az is kiderült, hogy a fajta eredeti funkciója is számít: azok az állatok, amelyeket hagyományosan vizuálisan irányított munkára tenyésztettek ki, mint például a juhászkutyák, hamarabb létesítettek szemkontaktust, mint a hanggal irányított szánhúzók vagy az önálló munkára szelektált fajták. 

A fiatalabb kutyák általában hamarabb voltak hajlandóak a szemkontaktusra a kísérletvezetővel, ahogy a játékosabb jószágok is szívesebben néztek az ember szemébe, mint kevésbé játékos társaik. A fejforma és a szemkontaktusra való hajlandóság közötti összefüggés a retina eltérő felépítése mellett Bognár Zsófia szerint talán annak is köszönhető, hogy az arcuk jobban emlékeztet egy kisgyerekére, így a gazdáik is gyakrabban néznek a szemükbe, ezért ezek a fajták jobban hozzászoknak ehhez az interakcióhoz.

Rövidebb orr = több szemezés

A viselkedéstesztben a kísérletvezető játékot kezdeményezett a kutyával, majd megmérte, hogy milyen gyorsan és hányszor létesít vele szemkontaktust öt perc alatt. Amíg nem nézett rá a kutya, nem szólt hozzá és nem csinált semmit, ha viszont ránézett, jutalomfalatot dobott neki. A kutatók ezután megmérték, hogy mennyi idő telik el a jutalom és a következő szemkontaktus között.

A kísérletben a vizuálisan irányított munkára kitenyésztett kutyák mellett meglepően jól teljesítettek a keverékek is: a kutatásban vizsgált kutyák 70 százaléka menhelyből örökbefogadott keverék volt, ezért az etológusok azt feltételezik, hogy talán már a kiválasztásukkor is szempont lehetett az, hogy milyen szívesen néznek a gazdájuk szemébe, igaz, ha ez így is volt, ez valószínűleg nem tudatos választási szempont volt az örökbefogadónál. 

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a fejforma mellett még az előbbiek is befolyásolják, hogy mennyire hajlamos az ember szemébe nézni a kutya, az azonban érdekes összefüggés, hogy minél rövidebb az állat orra, annál hajlamosabbnak tűnik a szemkontaktus létesítésére.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: