Stadionok Magyarországon: Tavak lettek, csak béka nincs bennük
„Hiszünk benne, hogy ha van tó, lesz béka is. Ezért épülnek például stadionok és uszodák. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az eredmények nem fognak elmaradni, és minden sportágban vissza fogunk kapaszkodni azokra a csúcsokra, amelyeken korábban már jártunk” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök 2016-ban az MTK új stadionjának avatóján. A Debreceni Egyetem két kutatója a legújabb Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában azt vizsgálta, hogy beteljesült-e a jóslat, és lettek-e békák, azaz nézők az elmúlt években megépített tavakban, azaz stadionokban. Vagy ha nem, miért nem?
Balogh Renátó és Bácsné Bába Éva nemzetközi és hazai szakírók kutatásai alapján arra a megállapításra jut,, hogy az üzleti sikeresség kiindulópontja a legtöbb sportág, így a futball esetében is a helyszíni nézők bevonzása a mérkőzésekre. A stadiont megtöltő közönség ugyanis nemcsak a mérkőzésnapi bevételt biztosítja azzal, hogy megveszi a jegyeket és a bérleteket, de a merchandising, a büfé és egyéb kiegészítő szolgáltatások révén további bevételt termel. Ráadásul a nézők létszáma határozza meg a stadionban elhelyezett hirdetések értékét is, és, legalábbis piaci körülmények között, a televíziós közvetítésekből származó bevételek is a helyszíni nézettségtől függnek.
Csakhogy az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) adatai azt mutatják, hogy a magyar futballklubok bevételeinek több mint fele nem tekinthető üzleti típusúnak. Balogh és Bácsné szerint, a korábbi kutatásokhoz hasonlóan, ez legfőképpen az üres stadionokra vezethető vissza, hiszen ha több lenne a néző, több lenne az üzleti bevétel is.
A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a 2010 és 2020 közötti időszakra azt tűzte ki magának stratégiai célként, hogy növekedjenek a nézőszámok. Az MLSZ két mérföldkövet jelölt ki magának: 2016-ra 6000 fős, 2018-ra pedig 8000 fő feletti átlagos nézőszámot tűzött ki célul magának és a kluboknak az NB1-es mérkőzésekre.
A rendszerváltás után a nézőszámok folyamatosan, tendenciaszerűen csökkentek Magyarországon: míg 1980 és 1990 között a 2011-től hivatalosan OTP Bank Ligának nevezett NB I-ben az átlagos nézőszám meghaladta a 7500 főt, 1991 és 2000 között ez 5100 fő környékére, 2001 és 2010 között pedig 3400 fő alá csökkent.
Az utóbbi években kimutatható ugyan némi javulás, és a 2018/2019-es szezonban sikerült ismét átlépni a 3000 fős átlagos nézőszámot, de ez jóval elmarad például a 2011/2012-es adatoktól, nem beszélve az MLSZ 2016-ra és 2018-ra kitűzött céljairól. A stadionok kihasználtsága a 2011/2012-es szezonban csaknem 40 százalék volt, a koronavírus-járvány előtti utolsó szezonban viszont, amikor a mérkőzések még nézők jelenlétében zajlottak, a 35 százalékot sem érte el.
A stadionok megtöltését az elavult létesítmények megújításától, európai színvonalúra emelésétől várták, így a 2010-es kormányváltás után az NB1-es és NB2-es csapatok többsége új stadionba költözhetett, vagy felújították korábbi otthonukat. Az új létesítmények rossz kihasználtsága ugyanakkor komoly gondot is okozhat a csapatoknak, illetve a stadionüzemeltetőknek, hiszen egy kihasználatlan épületnek is vannak fenntartási költségei.
40 százalékuk soha az életben nem járt meccsen
Az adatfelvétel során a két közgazdász NB I-es férfi labdarúgócsapatnak otthont adó városok zárt közösségimédia-oldalain és csoportjaiban osztott meg egy kérdőívet. A válaszokból azt akarták megtudni, hogy miért nem jár meccsre, aki nem jár. Az 1064 válaszadó 61 százaléka nő volt; a kutatás természetesen nem reprezentatív a teljes magyar társadalomra, ezért az eredmények kizárólag erre a mintára érvényesek.
A válaszadók csaknem 40 százaléka soha életében nem látogatott el magyar futballmérkőzésre; egyharmaduk több mint tíz éve, 22 százalékuk pedig több mint öt éve nem járt hazai mérkőzésen. A korábbi kutatások alapján a kutatók azt már tudták, hogy az alacsony érdeklődésnek részben a generációkon átívelő szurkolói elköteleződés hiánya lehet az oka: nincsenek családi minták, amik a stadionokba vinnék az újabb generációkat. Ez a szocializációs jelenség különösen a rendszerváltás után erősödött fel, amit a mostani kutatás is megerősített. Azok, akik még soha nem láttak élőben labdarúgó-mérkőzést, a távolmaradásukat főképp azzal indokolták, hogy
más szabadidős programokat választanak,
nem sportrajongók,
a nem tudnak kivel mérkőzésre menni,
nem jut rá lehetőségük a hétköznapi elfoglaltságok miatt,
nem elég látványosak a mérkőzések
nem értenek egyet a labdarúgás kiemelt támogatásával és a stadionépítési programmal.
Akik jártak korábban meccsre, de már nem járnak, elsősorban a látványosság hiányát, azaz a mérkőzések alacsony színvonalát emelték ki a távolmaradás okaként.
A teljes minta összességében kicsit más képet mutat. A legfontosabb távolmaradási okok rangsorolva a következők voltak a megkérdezettek körében:
A fenti ábrán látható, hogy a válaszadókat leginkább a kontraproduktívnak tartott állami intézkedések tartják vissza a meccsre járástól. Ebbe az intézkedési körbe értendő a futball kiemelt állami támogatása és a stadionberuházási projektek.
A média mint távolmaradási ok némi magyarázatra szorul. Ez alatt a kutatók azt értik, hogy a megkérdezetteket a magyar labdarúgás egészéről szóló hírek, az adott csapatról szóló hírek és az adott csapatban játszó játékosokról szóló hírek tartják távol a meccsektől.
E mellett azonban igazolódtak a korábbi feltételezések is. A kutatásból az is látszik, hogy a környezetnek valóban van szerepe a labdarúgó-mérkőzések iránti érdeklődés kialakulásában. Akiknek nincs a környezetében rendszeresen mérkőzésre járó személy, azok különösen nagy arányban mondták, hogy azért nem járnak meccsre, mert nem sportrajongók. Azok, akik a távolmaradás okaként azt nevezték meg, hogy nem tudnak kivel mérkőzésre menni, és azok, akik inkább más szabadidős programot választanak, szintén nagyobb arányban mondták, hogy nincsen a környezetükben rendszeres meccsre járó. Mindebből a kutatók arra következtetnek, hogy a rokonoknak, barátoknak óriási szerepük van a passzív sportfogyasztás kialakulásában.
Az üzleti alapú működés segíthet
A kutatók szerint az adatokból az látszik, hogy kizárólag a mérkőzések színvonalának emelkedésével, illetve sportsikerekkel sem lehetne megtölteni a stadionokat. Szerintük a helyzet rosszabbra fordulásának megelőzésére a kluboknak célszerű a gyermekeket megszólítaniuk mind aktív, mind passzív sportfogyasztóként. A nézői érdeklődés akkor erősödhet, ha az MLSZ-nek sikerül az üzleti alapú működés irányába terelni a futballklubokat, fokozatosan csökkentve az állami támogatás mértékét. A kutatók a kluboknak és a városaiknak is tesznek javaslatot arra, hogyan teremtsék meg vagy erősítsék a passzív sportfogyasztási kultúrát és a csapatok lokális beágyazódását. Ez szerintük közösségszervező és -ápoló tevékenységeken keresztül valósulhat meg.
A közgazdászok a Qubit kérdésére elmondták, hogy fontos az állami és önkormányzati támogatások fenntartása is, mert az alacsonyabb szintű és a szabadidős sport támogatása egészségmegőrző hatással jár, ami támogatandó. Ez a modell Európa több országában is működik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: