A korallzátonyok pusztulása miatt más halak mögé bújva rejtőzködnek a víz alatti ragadozók
A karibi térségben az élővilágot megfigyelő búvárok lettek figyelmesek arra, hogy a nyugat-atlanti trombitahal (Aulostomus maculatus) egy papagájhalféle (Sparisoma viride) közelében úszik, holott erre a nála nagyobb testméretű növényevő halra nem vadászik.
A trombitahal számára az együttúszás kedvező, mivel a papagájhal nem riasztja el azokat az apró halakat, amik a zsákmányát jelentik, így a kipusztult korallokon ezzel az új rejtőzködési módszerrel tudja megkönnyíteni a vadászatot, írja a New Scientist.
Sam Matchette, a Cambridge-i Egyetem kutatója és munkatársai a megfigyelések során látott helyzeteket kísérletekben próbálták megismételni. Egy korallsügérfajt (Stegastes partitus) választottak ehhez, ami a trombitahalak gyakori zsákmánya, ezek viszont a kísérleti elrendezésben általában felismerték a rejtőzködő ragadozót. A zsákmányhalak felett egy trombitahal, egy papagájhal és egy papagájhal mögé bújó trombitahal modelljét húzták el, és a zsákmányállatok csak akkor maradtak a helyükön, amikor csak a papagájhalat ismerték fel.
Ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a gyakori zsákmányok már felismerhetik a trombitahal technikáját, vagyis lehetséges, hogy a ragadozó nemcsak új módszereket fejlesztett, hanem új táplálékot is választ magának. A pusztuló korallok között ugyanis egyre fogynak a lehetőségek: szűkül az élettér és egyre kevesebb faj él egymással.
A trombitahal technikája az állatvilágban egyedülálló, korábban más állatoknál nem figyeltek meg hasonlót. Kizárólag az ember vadászataira jellemző, hogy más állatokkal álcázzák magukat, de úgy néz ki, hogy a globális felmelegedés miatt pusztuló korallzátonyokban élő ragadozóhalak is felismerték ennek a lehetőségét.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: