Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban vizsgálódott az a kutatás, aminek során interjúkban igyekeztek felmérni az országok macskavédelmi gyakorlatát. A természet- és vadvédelmi szervezetekkel készült beszélgetésekb ől kiderül, komoly problémát jelent, hogy az elvadult és hibrid házimacskák veszélyt jelentenek a vadmacskaállományra, megkülönböztetésük viszont nehézkes. A két ország teljesen eltérő gyakorlatokat alkalmaz a helyzet megoldására.

Már ha egyáltalán megoldásnak lehet nevezni azt, hogy Új-Zélandon engedélyezett az élővilágra veszélyesnek ítélt állatok azonnali kilövése, olvasható az Exeteri Egyetem weboldalán. Az intézmény az Aucklandi Egyetemmel dolgozott együtt a vadmacska-veszély feltárásán. A közösen jegyzett tanulmányban a mindkét országban védettnek számító vadmacska (Felis sivestris) állományvédelméről is szó esik amellett, hogy milyen gyakorlatokat alkalmaznak az egyes területeken a macskákon túl az élővilág megóvása érdekében.

Míg Új-Zélandon a természet élvez elsőbbséget, vagyis az elkóborolt, megvadult, veszélyesnek tűnő állatokat ki lehet lőni, addig az Egyesül Királyságban inkább a csapdázás terjedt el. Az élvefogó csapdákba esett állatokat ezután igyekeznek fajta szerint azonosítani és szükség esetén beoltják őket. Így szűrik, hogy egy elkóborolt, de szelíd házimacskáról, egy elvadult macskáról vagy egy védett vadmacskáról van szó.

Gondot főleg azok az egyedek jelentenek, amik már nem sorolhatók be egyértelműen egyik fajtába sem. A természetben a vad- és házimacskák keveredésével hibrid fajták jönnek létre, amik kinézetükben hasonlíthatnak a vad- és házimacskákra is, így könnyű őket összekeverni. Ugyanakkor nagy az eltérés abban, hogy a világ különböző pontjain hogyan kezelik az ilyen helyzeteket. Ebből a szempontból Nagy-Britannia engedékenyebb és inkább az állatok életét védi, Új-Zélandon viszont nemcsak a macskákra gondolnak, hanem az élővilág többi szereplőjére is, amikre egyébként már az elkóborolt házimacskák is veszélyesek.

A vadmacskák viszont mindkét országban védettek, ezért fontos, hogy se az állományukat ne ritkítsák, se annak ne engedjenek teret, hogy a házimacskák elvadásszuk előlük a potenciális zsákmányt. Csakhogy ez egyelőre elég reménytelen küzdelemnek látszik: a Földön rengeteg kedvtelésből tartott macska él olyan körülmények között, hogy azzal veszélyt jelenthet a környezetére.

A macskák ugyanis önmaguk szórakoztatására is szívesen vadásznak, hiába várja őket otthon a legfinomabb tasakos eledel vagy ropogós cicatáp. Ezzel pedig nemcsak a vadmacskákra lehetnek veszélyesek, hanem más kisebb testű ragadozókra is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: