Töpörödik a macskák agya, és ezért az emberek tehetők felelőssé

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Mivel évezredek óta az emberek közelében élnek, a macskák koponyája, és ezzel az agyuk mérete is folyamatosan csökken – adta hírül egy osztrák és brit tudósokból álló kutatócsoport nemrégiben a Royal Society Open Science című szaklapban. A kutatók mai házimacskák koponyaméretét hasonlította össze azok két legközelebbi rokonai, az afrikai (Felis lybica) és az európai vadmacsák (Felis silvestris) koponyaméretével. 

Eredményeik szerint a házi cirmosok koponyamérete 25 százalékkal kisebb, mint az afrikai és európai vadmacskáké. Amikor olyan macskák koponyaméretét vizsgálták, amelyek a fajok közti keveredés eredményeként láttak napvilágot, akkor azt találták, hogy a koponyaméretük nagyjából félúton van a vadon élő és a háziasított példányok koponyaméretei között.

Korábban végeztek már hasonló vizsgálatokat, amelyek ugyanerre az eredményre jutottak, csakhogy ezekben a kutatásokban a házimacskák koponyáját csak az európai vadmacskákéval vetették össze. A vizsgálatok óta eltelt mintegy fél évszázad alatt annyi történt, hogy a modern macskák leszármazási vonalát az újabb kutatások fényében megváltoztatták: a modern genetikai vizsgálatok ugyanis azt mutatták, hogy a háziasított állatok felmenője nem Európában, hanem Afrikában keresendő. Emiatt a korábbi kutatási eredmények is megkérdőjeleződtek, ezért volt szükség a vizsgálatok megismétlésére. 

Amikor eredményeik hátteréről kérdezték, a kutatók azt a lehetséges magyarázatot adták, hogy a háziasítás folyamán az egykori macskaatartók azokat a példányokat részesíthették előnyben, amelyek kevésbé voltak ingerlékenyek és nem féltek annyira az emberektől. Az évtízezredek során ez olyan vérvonalak kialakulásához vezetett, amelyek fejlődése során a vadabb példányokhoz képest kevesebb idegsejt formálódott. A kevésbé ideges macskáknak ugyanis a kevesebb az idegsejtje, ezért az agytérfogata is.

Ez azonban a kutatók szerint nem feltétlenül jelenti azt, hogy a házi macskák butábbak lennének a vadon élő rokonaiknál. Inkább arra gyanakszanak, hogy a kezességre való törekvés során olyan vérvonalak választódtak ki, amelyek esetében a központi idegrendszer fejlődése némiképp eltér az átlagos vadmacskákétól. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: