Sokkal több az UV-fényben világító emlős, mint eddig gondoltuk
Mi a közös a macskákban, a nyulakban, a vízilovakban, a vombatokban, a tasmán ördögökben és a hangyászsünökben? Nem biztos, hogy elsőre kitalálnád, de az utóbbi években mindegyikről kiderült, hogy a szőrük UV-fényben világít, vagyis fluoreszkál. Ausztrál kutatók szerdán tették közzé legfrissebb eredményeiket, amelyek szerint ez a ragyogó tulajdonság sokkal elterjedtebb, mint eddig gondolták.
A kutatók az emlősök 29 rendjéből 27-be tartozó 125 fajt vizsgáltak meg, amelyeknek 86 százalékáról mutatták ki, hogy bundájuk fluoreszkál, viszont az összes vizsgált faj mutatta a fluoreszcencia valamilyen formáját. Ez leggyakrabban és legintenzívebben az éjszakai állatoknál jelentkezett, de olyan napközben aktív fajoknál is kimutatták, mint a hegyi zebra vagy a jegesmedve.
Kenny Travouillon, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum emlőskutató kurátora és a tanulmány első szerzője a Guardiannek azt mondta, nem tudták, hogy ilyen sok emlősnek fluoreszkál a bőre vagy a szőre. Travouillon elmondta, ezek az állatok azért világítanak UV-fényben, mert a bőrükben vagy a szőrükben lévő fehérjék elnyelik a sugárzást, és látható fényként bocsájtják ki magukból újra. Emiatt kék vagy zöld, sőt időnként piros színben tűnnek fel.
A kutató hozzátette, minden emlősnek (az embereket is beleértve) fluoreszkál a foga, sokuknak pedig a körme is. Az egyetlen emlősállat, amelyiknek kizárólag a foga világít UV-fényben, a trópusi delfin.
A tudóscsoport a Nyugat-Ausztráliai Múzeum gyűjteményéből származóan preparált és fagyasztott emlősmintákat is megvizsgálta, hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy a különleges tulajdonságot egyszerűen a konzerválási eljárás okozza. Erről azt találták, hogy bizonyos fajoknál szerepet játszhat a fluoreszcencia intenzitásában – néhány fajnál erősítette, másoknál gyengítette azt.
Az emlősöknél megjelenő fluoreszcencia szerepe továbbra is rejtély a tudósok körében, az ausztrál kutatók szerint mindenesetre abban játszhat szerepet, hogy az állatok erőteljesebben jelenhessenek meg, és fokozhatja náluk a vizuális jelzőrendszer működését, különösen az éjszakai állatok körében.
A kutatók szerint viszont néhány állatnál valószínűleg semmilyen funkcionális szerepet nem játszik ez a tulajdonság. Például a sárgás szőrű déli erszényesvakond bizonyult a legfluoreszkálóbbnak annak ellenére, hogy az állat vak, és csupán a pigmenthiányos szőrzet melléktermékeként alakulhatott ki az UV-fényre adott reakció.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: