Október 7-én meglepetésszerű támadás érte Izraelt a Gázai övezetből, és a szombat reggel óta tartó háború már több mint 2200 halálos áldozatot követelt, az izraeli oldalon 1200-nál is többen haltak meg. A palesztin területet irányító Hamász terrorakciójával kezdődő háború a független izraeli állam történetének leghalálosabb konfliktusa a szinte pontosan 50 évvel ezelőtt indult – és húsz nap alatt lezajlott – jom kippuri háború óta. De nem csak a dátum köti össze a két eseményt.

Buda Péter volt nemzetbiztonsági főtiszt a 444.hu-n megjelent cikkében kifejtette, mindkét háború előzményei az izraeli hírszerzés kudarcában keresendők. Ahogy 1973-ban azt gondolták a nemzetbiztonsági elemzők, hogy az arab országok addig nem indítanak támadást, amíg csak korlátozott eszközökkel és forrásokkal rendelkeznek egy háború sikeres megvívásához, úgy most sem tartották racionális lépésnek, hogy a Gázai övezetbe beszorult, Izraelnek szinte teljes mértékben kiszolgáltatott Hamász ilyen radikális lépésre szánja el magát. A Hamász ráadásul évek óta építgette a politikai-gazdasági előnyökért küzdő és a háborús terveket elvető szervezet imázsát, a jelek szerint igen hatékonyan: hiába rendelkezik Izrael a legfejlettebb hírszerzési technológiákkal, a Hamász kicselezte az automatizált rendszerek algoritmusait – így például kommunikációs tilalmat sem rendeltek el támadás szervezésekor, hiszen az áramló információ mennyiségének negatív kilengése is riasztotta volna a hírszerzést.

A hírszerzés mellett azonban egy másik rendszer kudarcának számlájára is írható az október 7-i támadás. A Vaskupola (Iron Dome) nevű légvédelmi rakétarendszert 2011-ben állították szolgálatba azzal a céllal, hogy megvédje az izraeli településeket az elsősorban a Gázai övezetből indított palesztin rakétatámadásoktól. Bár üzemeltetői szerint 90-95 százalékos a hatékonysága, és így számtalan életet mentett már meg az elmúlt 12 évben, a korábbi támadások során legfeljebb néhány száz rakétát lőttek Gázából egy nap alatt, szombat reggel azonban sikerült túlterhelni a védelmi rendszert: húsz perc alatt több mint 2000 (a Hamász közlése szerint 5000) rakétát indítottak Izrael felé.

Hogy működik a Vaskupola?

A Vaskupola tehát egy olyan légvédelmi rendszer, amely képes elhárítani a rövid hatótávolságú rakétákat, és azokat a légtérben hatástalanítja. A Rafael Advanced Defense Systems és az Israel Aerospace Industries nevű hadiipari vállalatok által – amerikai támogatással – fejlesztett rendszert 4 és 70 kilométer közötti távolságból indított rakéták és tüzérségi lövedékek elhárítására tervezték, és a gyártók szerint nappal, éjszaka és kedvezőtlen időjárási körülmények között is működőképes, ráadásul egyszerre több támadásra is képes reagálni.

A rendszer három elemből épül fel:

• A radarrendszer észleli a meghatározott távolságból indított rakétát, amelynek röppályájáról adatokat továbbít a központnak.
• A fegyverzetirányító központ a kapott adatok alapján kiszámítja a várható becsapódási pontot, és meghatározza, hogy a rakéta veszélyt jelent-e az adott területre.
• Ha a központ azt állapítja meg, hogy a rakéta fenyegetést jelent lakott területre, elrendeli az elfogórakéták kilövését a rakétakilövő egységekből.

A Vaskupola rendszere tíz ütegből áll, egy üteg 3-4 kilövőegységgel rendelkezik, amelyek mindegyikéből 20-20 rakéta indítható. A könnyen mozgatható és gyorsan felállítható rendszer egyszerűen irányítható Tamir elfogórakétáinak hossza 3 méter, átmérője kb. 15 centiméter, és nagyjából 90 kilogrammot nyomnak, a robbanófej pedig 11 kilogramm robbanóanyagot tartalmaz.

Míg a hagyományos légvédelmirakéta-ütegek radar-, vezérlő- és indítóegységei általában fizikailag egy helyen vannak, a Vaskupola ütegeit szándékosan szétszórtan telepítették, és vezeték nélküli kapcsolaton keresztül távolról működtetik azokat.

A légvédelmi rakétarendszer telepítésének ötlete már az 1990-es években felmerült Izraelben, de a libanoni Hezbollah támadásinak száma és pontossága akkor még nem indokolta a költséges (a Vaskupola ütegei egyenként közel 20 milliárd forintnyi összegbe kerülnek) és akkor még főként csúcstechnológiának számító rendszer kifejlesztését. Végül 2006–2007-ben, a Hamász hatalomra jutása és a második libanoni háború idején vált időszerűvé a védelmi rendszerek megerősítése, amikor az iszlamista szervezetek által birtokolt és kilőtt rakéták és tüzérségi lövedékek száma növekedni kezdett – egy 2021-es becslés szerint a Gázai övezetben kb. 30 ezer olyan rakétát halmoztak fel a palesztin katonai csoportok, amiket a Vaskupola el tud hárítani. A Vaskupolát 2011. március 27-én élesítették, és két héttel később már el is végezte az első sikeres rakétaelhárítását a Gázai övezetből.

Miért mondott csődöt a rendszer szombaton?

A Hamász már régóta keresi a Vaskupola gyengepontját, amit a rendszer túlterhelhetőségében talált meg – a szombaton alig húsz perc alatt kilőtt több ezer rakétával már ennek az átfogó védelmi rendszernek is meggyűlt a baja, főleg miután a hírszerzés kudarca miatt nem is voltak felkészülve a támadásra. A Hamász ráadásul hiába rendelkezik csak régebbi, elavult vagy összetákolt rakétákkal, folyamatosan fejleszti saját rakétatechnológiáját, így hatótávolságuk már több nagyvárost, például Tel-Avivot is képes elérni.

Az izraeli védelem és a palesztin erők közötti technológiai szakadék azt is jelenti, hogy a Hamász kevés pénzből tud hatalmas gazdasági károkat okozni Izraelnek: míg a házi készítésű Kasszám rakétákat egyenként mindössze 300-800 dollárból össze lehet rakni, egyetlen rakéta elfogása 100-150 ezer dollárba kerül az izraeli védelmi erőknek.

Közel-keleti hírszerzők szerint ráadásul már Irán is segíti a Hamászt, a félkatonai csapatok kiképzése mellett többek között modernebb, precízebb rakétákkal. Amikor Benjámin Netanjáhút arról kérdezték, hogy miért nem biztosít Ukrajnának Vaskupola-rendszert az oroszok elleni védekezésre, az izraeli miniszterelnök azzal indokolta a döntést, hogy félnek, Ukrajnából iráni kézre jutna a technológia.

Arra már 2021-ben figyelmeztettek, hogy a Vaskupola nem védheti meg örökké Izraelt a Gázai övezetből érkező támadásoktól: akkor 3000 rakétát lőtt ki a Hamász, és ezek 90 százalékát tudta elfogni a rendszer, viszont a kupolán átjutó rakéták egy része lakott területekre esett, illetve fontos infrastruktúrákat semmisített meg. A mostani támadások során már több száz gázai rakéta jutott el izraeli városokig – Tel-Aviv mellett Asdód, Askelón és Szderót városát érte csapás.

A Vaskupola legnagyobb ellensége tehát a mennyiség. Ahogy az amerikai hadsereg katonai akadémiáján, a West Pointon működő kutatóintézet, a Modern War Institute elemzői összefoglalták:

„Ha a Hamász tíz rakétát lő ki, és kilenc célt téveszt, a Vaskupola nagy valószínűséggel el tudja fogni a maradék egyet. Ha százat lőnek ki, és kilencven megy mellé, az már nagyobb kihívást jelent, de a rendszer bizonyított sikerességi arányát tekintve a fenyegetés nagy része – és valószínűleg az összes – elhárítható. De ha ezt extrapoláljuk ezer, kétezer vagy még több kilőtt rakétára, az előny végül a támadóé lesz.”

Izrael azonban kitart amellett, hogy a védelmi rendszert még így is igazolja a rengeteg megmentett élet. „A Vaskupolának köszönhetően nem szenvedtünk óriási veszteséget a kilőtt rakéták által” – mondta a szombati támadások után az izraeli védelmi erők szóvivője, aki szerint az áldozatok többsége közelharcokban vagy hidegvérű mészárlások során vesztette életét.