Kvaggát kerestek, hajóroncsot találtak a Huron-tóban
Yvonne Drebert és Zach Melnick éppen a Nagy-tavakat megfertőző invazív kvagga kagylókról forgattak filmet, amikor felkérést kaptak az Egyesült Államok földtani intézetétől (USGS, United States Geological Survey), hogy vizsgáljanak megy egy, a Huron-tó mélyén található kiemelkedést. Először azt hitték, hogy csak egy szikla, de a víz alatti drón felvételeiből hamar kiderült, hogy a filmesek egy gőzhajó roncsára bukkantak.
Miután megkapták a további kutatásokhoz szükséges engedélyeket az ontariói hatóságoktól, Drebert és Melnick Patrick Folkes helytörténész és Scarlett Janusas régész segítségével megpróbáltak rájönni, hogy melyik hajó roncsa lehet az. Folkes szerint csak a Saugeen-félsziget környékén 1848 és 1930 között legalább 100 hajó süllyedt el, ezek közül 40-50 sosem került elő, így a roncs azonosítása nem tűnt egyszerű feladatnak.
Az Africa és a Severn
A 148 láb hosszú, 26 láb széles és 12,5 magas hajó méretei az 1895-ben elsüllyedt Africának feleltek meg, és erre utalt a fenéken szétszóródott szén is: a hajó az eltűnésekor szenet szállított. Drebert szerint az egész hajót elborították a kvagga kagylók, ahogy a tó fenekén is nagy bőséggel találtak belőlük, így a felfedezés az eredeti munkájuk szempontjából sem volt haszontalan.
A dokumentumfilmes szerint a kagylók felborították a Nagy-tavak ökológiai egyensúlyát, de az Africa hajótestét is súlyosan károsítják, így nem csak az ökoszisztémának ártanak, de a kulturális örökségnek is.
Az Africa az ohiói Ashtabulából futott ki 1895. október 5-én, a hajó a maga után vontatott szkúnerrel, a Severnnel együtt 1270 tonna szenet szállított volna az ontariói Owen Soundba. Két nappal később a hajók a Saugeen-félsziget partja közelében hóviharba kerültek, az Africa kapitánya pedig úgy döntött, hogy elvágja a Severn vontatókötelét.
A szkúner zátonyra futott, a legénységét pedig a környékbeli halászok kimentették, az Africának azonban örökre nyoma veszett a legénységével együtt. Egy korabeli újsághír szerint az Africán a nyolcfős legénység mellett 36 utas tartózkodott a szerencsétlenség idején, a későbbi adatok alapján úgy tűnik, hogy csak 11 ember tartózkodott a hajón. A kapitány, Hans P. Larsen emlékét a közeli Larsen-öböl őrzi.
Drebert szerint a következő feladat a szerencsétlenségben elhunyt emberek hozzátartozóinak felkutatása, majd valamilyen megemlékezés megszervezése lesz.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: