Mellényük egyedi mintázata alapján azonosítják egymást a pápaszemes pingvinek
A vizuális személyazonosítás újabb állati példáját igazolták olasz kutatók – írja a Science.
Az etológiai, viselkedésbiológiai szakirodalom az állati tudatosság egyik alapvető jelének tartja a csoportalkotó egyedek egyéni azonosításának képességét, mivel ez a tulajdonság az egyik peremfeltétele a csoporton belüli együttműködésnek. A főemlősök mellett ez a viselkedés számos társas állatfajnál megfigyelhető a rovaroktól a madarakig – ám az utóbbiaknál eddig kizárólag a hangalapú azonosításról számoltak be a kutatások.
Az Animal Behaviour folyóiratban publikált tanulmányukban a Torinói Egyetem kutatói azt állítják, hogy a Dél-Afrikában honos pápaszemes pingvinek (Spheniscus demersus) hasi oldalának tollazatán a fehér alapon látható sötét foltok annyira egyediek, hogy névjegyként funkcionálnak. Vagyis a mára a kihalás szélére sodródott madárfaj tagjai a „frakkjuk mellénye” alapján azonosítják egymást.
A Torinói Egyetem kutatócsoportja a vizuális metódus meglétét a Róma közelében található Zoomarine Italia állatkertben élő pápaszemes pingvineknél igazolta. A tengeri madarak tollazatának egyedi mintázata ugyan már korábban is ismert volt a zoológiában, de eddig leginkább az állatkerti gondozók alkalmazták személyi azonosításra. Az olasz viselkedésbiológusok viszont azt feltételezték, hogy mivel az állatkerti gondozás és az ornitológiai megfigyelés sem része a pingvinek evolúciójának, a tolltakaró foltjainak más szerepe lehet az állatok életében.
Hogy mindezt kiderítsék, kidolgoztak egy frappáns vizuális tesztet. A tartósan monogám pingvinek eseteb adta magát, hogy egy paravánrendszer megépítésével egymástól elkülönített egyedeknek életnagyságú képet mutatnak párjaikról, illetve a kolónia egy másik tagjáról.
A kutatók azt találták, hogy a pingvinek kétszer több időt, átlagosan 23 másodpercet töltöttek párjuk fényképének nézegetésével. A második körben a kutatók csak az adott párról készült két fotót mutatták meg, de úgy, hogy az egyik képről kiretusálták az egyedi mellénymintázatot. A madarak pedig ekkor is a valósággal egyező fénykép vizsgálatával töltöttek jelentősen több időt.
A harmadik körben ismét két fénykép közül választhattak az alanyok. Az egyik párjukról, a másik pedig egy idegen kolóniából származó madárról készült, de mindkét képről kiretusálták a foltokat. Ekkor nem volt statisztikailag szignifikáns különbség fényképek nézegetésével eltöltött időtartamok között, a kutatók szerint a pingvinek feltehetően képtelenek voltak azonosítani, felismerni párjaikat. Magyarán, a pápaszemes pigvineknél a csoportkohézió és a kooperáció alapját jelentő egyedi azonosítás vizuális úton zajlik, az információt pedig a hasi oldali foltok hordozzák.
Az eredmények arra utalnak, hogy a vizuális azonosítás a korábban feltételezettnél jóval gyakoribb lehet az állatvilágban, és egyáltalán nem számít kivételes kognitív teljesítményhez kötött különlegesen ritka képességnek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: