Embermódra csevegnek egymással a pingvinek
A pingvinek kommunikációjában is működik a Zipf- és a Menzerath–Altmann-törvény, ez pedig azt jelenti, hogy az állatok bizonyos szempontból hasonlóan kommunikálnak, mint az emberek – derült ki a Torinói Egyetem friss kutatásából. Ez az első eset, amikor főemlősökön kívül figyelték meg ezeknek a szabályoknak a működését.
A pingvinek által gyakrabban használt „szavak” rövidebbek, a hosszabb „kifejezések” pedig több, de rövidebb szótagból állnak, ez pedig megfelel az emberi nyelvben is megfigyelt Zipf-törvénynek, illetve a Menzerath–Altmann-törvénynek. Az előbbi, George Zipf amerikai nyelvészről elnevezett törvény szerint a nyelvekben az egyes szavak gyakorisága fordítottan arányos a gyakorisági táblában lévő rangjukkal, vagyis egy természetes nyelvben a legtöbbször előforduló szó kétszer olyan gyakori, mint a második leggyakoribb, háromszor olyan gyakori, mint a harmadik, és így tovább. Az utóbbi, Paul Menzerath-ról és Gabriel Altmannról elnevezett szabály értelmében egy-egy nyelvi konstrukció méretének növekedése az összetevők méretének csökkenésével jár (minél hosszabb egy mondat, annál rövidebbek az azt alkotó egységek), és ez fordítva is igaz.
Livio Favaro, a Torinói Egyetem pingvinkutatója három különböző pingvinkolóniát figyelt meg, ennek alapján jutott arra, hogy a fenti kommunikációs törvények a főemlősökön kívül más fajoknál is érvényesek. A kutatás során 28 felnőtt pápaszemes pingvin (Spheniscus demersus) kommunikációját vizsgálták. A kutató szerint ezeknek az Afrikában élő pingvineknek a kommunikációja azért is érdekes, mert jóval kisebb hangterjedelemmel rendelkeznek, mint az énekesmadarak, ennek ellenére rengeteg információt képesek közölni egymással.
Favaro szerint ez is arra mutat, hogy az előbbi törvények univerzálisak lehetnek, és nem kizárólag az emberi kommunikációra érvényesek – ezt az is alátámasztja, hogy a Zipf-törvény egy értelmetlen, véletlenszerűen generált szövegre is igaz, ha abban szónak tűnő karakterhalmazok szerepelnek. Stuart Semple, a Roehamptoni Egyetem primatológusa majmokkal végzett hasonló kísérleteket: szerinte a pingvinkutatók felfedezése is arra mutat, hogy az állatok is a lehető leghatékonyabban próbálnak kommunikálni egymással – ami nem is csoda, hiszen így tudnak optimálisan gazdálkodni az energiájukkal.
Előbb a pingvinek, aztán a marslakók
Ha a Zipf-törvény valóban univerzálisnak tekinthető az információközlésben, annak a pingvineken is túlmutató szerepe lehet. A korábbiakban palackorrú delfinek és hosszúszárnyú bálnák kommunikációját figyelték meg a kutatók, de akkor még nem tudták minden kétséget kizáróan megállapítani a törvény működését az állatok kommunikációjában (ennek ellenére erős volt a gyanú, hogy a delfinek beszéde ezen törvényszerűségek alapján működik). A SETI kutatói a Zipf-törvényt a sikeres kommunikáció szükséges, de nem elégséges feltételének tekintették, de ha a törvény univerzálisnak bizonyul, az a földön kívüli kommunikáció kutatásában is fontos előrelépést jelenthet, hiszen legalábbis elvben el tudjuk dönteni egy jelsorozatról, hogy információt hordoz-e, vagy random hablaty csupán.
Annak ellenére, hogy még egy véletlenszerűen generált szövegre is érvényes a törvény, a csecsemők és az újszülött delfinek kommunikációjában például nem tapasztalható; ennek ellenére az a tény, hogy mégis megfigyelhető egy jelsorozatban, már jelentheti azt, hogy értelmes forrásból származik. Laurence Doyle asztrofizikus szerint akármilyen fejlett forrásból is érkezzen egy üzenet, az információelmélet alapvető törvényeinek meg kell felelnie – ami azt is jelenti, hogy hiába nem tudjuk pontosan, mit mondanak egymásnak a pingvinek vagy a bálnák, azt legalább tudjuk, hogy valamiféle kommunikáció zajlik. Ha pedig az űrből érkezne a Földre valamilyen üzenet, annyit legalább talán meg lehetne róla állapítani, hogy valamilyen információt tartalmaz.