Egy látássérült embernek ma az iPhone-ja az egyik legnagyobb segítsége
„Ez csak a háztartási eszközeimet tartalmazó mappa 10 alkalmazással. Aztán az életkönnyítő mappában vannak az életvitelt könnyítő alkalmazások, ez is 10 darab. Vásárlási alkalmazásból pedig 28 darab van
– mutatja az okostelefonját dr. Velegi Dorottya, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) megbízott szakmai vezetője, aki maga is látássérült ember, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány (Infoalap) irodájában. Több száz alkalmazást kategorizált már a telefonján, amik mind-mind ahhoz kellenek, hogy fenn tudja tartani a háztartását, eljusson a munkahelyére és az egyetemre, vagy tudja, hogy egyáltalán mi van ráírva az előtte lévő ásványvizes palackra.
„Ebben a mappában a háztartási eszközeim vannak, ebben a navigációs eszközök. Rengeteg ilyen bevásárlási alkalmazás van, de tényleg nekem is külön kategóriák vannak. Tehát a telefonomon van külön navigációs, OCR-es, azaz felismerős mappám, ugyanígy bevásárlós is van, ezen kívül oktatás mappám, meg ugye a gyerekeimnek a Krétát is kezelniük kell, vagy a Google Classt” – mutatja a telefonját Herczeg Lajos, az Infoalap munkatársa, majd azzal a lendülettel el is indít egy mosást a távolból az otthoni mosógépén. Az okoseszközök a látássérült emberek számára nem luxuscikkek: nekik egy iPhone vagy egy intelligens air fryer önállóságot és a mindennapi könnyebbséget nyújt. „Nem kell kérdezgetni a megállóban, hogy milyen busz jön, arra is van applikáció, ami segít megmondani, hogy milyen járat áll benn épp” – mondja Herczeg, aki a beszélgetés előtt egy konyhát ábrázoló képről készített leírást a telefonja segítségével.
„A képen egy konyha látható. A bal oldalon van egy hűtőszekrény, amelynek az oldalán néhány mágnes található. A hűtőszekrény felett van egy faszekrény. A hűtőszekrény mellett egy mikrohullámú sütő található egy asztalon. A falon egy nagyobb festmény található, amelyen hat nő szerepel és az a felirat, hogy magyarok a világ körül olvasható. A jobb oldalon van egy ablak, amelyen keresztül láthatók az épületek és az ég, az ablak előtt egy asztal található, amelyen van egy vízforraló, poharak és egyéb tárgyak.”
Az Infoalap látássérült embereknek fejleszt és honosít, valamint adományoz és forgalmaz olyan szoftver- és hardvereszközöket, amik megkönnyítik a mindennapi feladatok ellátását. Szuhaj Mihály, az alapítvány kuratóriumi elnöke szerint a láttásérülteknek ezek nélkül szinte lehetetlen eligazodni a világban.
Bekúszott a digitalizáció a mindennapokba
„A 2010-es évek vége felé már megjelentek az objektumfelismerő, mesterséges intelligenciát használó szoftverek. Ezek nemcsak szöveget, hanem objektumokat is megpróbáltak felismerni az előzőleg az alkalmazásba feltöltött fénykép alapján” – mondja a tárgyfelismerők telefonokra költözésének hajnaláról Velegi. A képfelismerő megoldásokat hamarosan a Meta (korábban Facebook) és a Google is átvette, 2022-ben pedig, épp egy évvel ezelőtt a ChatGPT robbant be a köztudatba.
Az úgynevezett asszisztív technológiák, tehát a támogató, így például a látássérült embereket segítő alkalmazások ma már szép számban elérhetők, de korlátot jelent a pontosságuk. Velegi szerint arra mindenesetre jók, „hogy alapvetően gyorsan megszerezzünk információkat, például egy termékről, egy pénzdarabról, vagy egy pólónak a mintájáról – erre már lehetett és lehet ezeket az eszközöket igen korlátozott mértékben és nagyon tájékoztató jelleggel használni”.
Ahhoz viszont, hogy a képernyőolvasókat és hangalapú technológiákat használhassák, sokszor nem elég a telefon. „Az utcán fél kézzel használhatnám a telefonom, miközben a fehérbottal tájékozódom az előttem álló akadályokról, ez viszont elég veszélyes” – jegyzi meg Velegi. Az ép látás nélkül pedig a hallás felértékelődik: a súlyosan látássérült embereknek nem opció a zajszűrős fülhallgató használata a nyílt utcán, amiben a forgalom zaját sem hallják. „Helyette csontrezgéses fejhallgatót szoktam használni, amin keresztül a telefonom navigációját is hallgathatom, és eljutnak hozzám a környezet zajai is. Ez a legbiztonságosabb” – mondja az MVGYOSZ szakmai vezetője.
Korábban a számítógépes beszédszoftverek, majd a nyomtatott szövegeket felolvastathatóvá alakító optikai karakterfelismerő programok megjelenése hozott komoly változást a látássérült emberek életében, az igazi áttörést azonban az internet jelentette. Csakhogy míg a főként szöveges információkat hordozó honlapokat a segítőszoftverek is könnyen fel tudták olvasni, ez már nem feltétlenül mondható el azokról a weboldalakról, amelyek a feltűnő dizájnra helyezik a hangsúlyt. Bár a technológia adott, és 25 éve elérhető az a web-akadálymentességi útmutató is, aminek alapján egy dizájncentrikus honlap is hozzáférhetővé a hátrányos helyzetben lévőknek, ezek alkalmazása nagyon lassan terjed. Az Európai Unió még 2016-ban határozott arról, hogy a közszféra honlapjait és mobilalkalmazásait akadálymentessé kell tenni, Szuhaj szerint alig érzékelhető javulás ezen a téren. A látássérült embereknek nagy könnyebbséget jelentene, ha hivatalos teendőiket, pénzügyeiket és vásárlásaikat online intézhetnék, személyes megjelenés nélkül, de sajnos még gyakran ütköznek leküzdhetetlen akadályba, amikor igénybe akarják venni ezeket a webes lehetőségeket. Fontos, hogy az akadálymentesítési kötelezettség másfél év múlva már nemcsak az állami és önkormányzati fenntartású cégek és intézmények honlapjaira fog kiterjedni, hanem a gazdasági szereplők egy részére is, de a területere jellemző információhiány miatt többségük még nem is értesült erről.
A látássérült embereknek tehát még mindig rengeteg kompromisszumot kell kötniük. Bár a beszédfelismerés és a beszédszintetizátorok óriási mértékben fejlődtek az utóbbi években, a külföldön fejlesztett szoftverekbe nehézkes belenyúlni, ami megakaszthatja az olvasási élményt. Ilyen például, amikor az idegen városok nevét is magyar kiejtéssel olvassa fel a szoftver, vagy amikor egy betűhalmazt akkor is rövidítésnek tekint, amikor nem kellene. Velegi példaképp a TGK-t hozza fel, ami jelenthet tehergépkocsit is, de ha ez egy rendszám, akkor nem szerencsés, hogy a szoftver képtelen felismerni a különbséget.
2023-ban elérhetővé vált egy sor olyan új felolvasó hang, amit be lehet építeni a képernyőolvasó szoftverekbe. Ezek, bár folyamatosan tanulnak és taníthatók, egyelőre szintén nem jelentenek tökéletes és univerzális megoldást: felhasználóként lehetetlen átírni egy-egy kiejtést, rövidítést vagy szóösszetételt, de Velegi tapasztalatai szerint az androidos Google asszisztenst vagy az iOS-es Sirit könnyebben el lehet érni, ráadásul egész jól lehet tanítani őket.
Szuhaj úgy véli, hogy nem is az a lényeg vagy az elvárás, hogy ezek az eszközök tökéletesek legyenek, az viszont a tapasztalatai szerint a legtöbb felhasználónak fontos, hogy a szoftverek ne akarjanak okosabbak lenni náluk.
Más szemével látni
„Kérem, fordítsa el még egy kicsit a palackot, mert most nagyon az apró betűs résznél vagyok. Köszönöm. Most megtenné, hogy közelebb viszi a készüléket? Még egy picit fordítson az üvegen! Egy picit lejjebb kellene tennie a telefont. Ez egy Mizse, szén-dioxiddal enyhén dúsított természetes ásványvíz, másfél literes” – mondja egy hang a távolból, Velegi pedig megköszöni a segítséget a Távszem operátornak. 2019-ben indult el az az alkalmazás, amin keresztül a gyengénlátó, az alig látó és a teljesen vak emberek azonnali segítséget kérhetnek egy profi operátortól a mobiltelefonjuk kameráján keresztül.
Nem ez az egyetlen eszköz, ami a látássérült emberek zsebében lapuló telefon – általában iPhone-segítségével könnyíti meg a mindennapjaikat: nagyítók, szövegfelismerők, szövegfelolvasók és íróprogramok is a rendelkezésükre állnak. A legjobb mégis az, hogy a mai, iOS-t és Androidot futtató okostelefonok nagy része olyan asszisztív funkciókat kínál, amelyek a háztartási gépek használatától a termékfelismerésen át a rendelésig sok mindenben tudnak segíteni a rászorulóknak.
Velegi szerint ugyanakkor hiába vesz minket körbe a digitalizáció, az emberi segítség rengeteg helyzetben továbbra is nélkülözhetetlen. Vegyük például az ásványvizes palackot. Velegi a mobilján kérheti egy Távszem-operátor segítségét, aki egyértelmű utasításokkal elmagyarázza, hogy hogyan látja a palackot, kell-e forgatni ahhoz, hogy kiderüljenek a szükséges információk. „Ez a különbség az AI és egy személy között. Az AI nem fogja elmondani, hogy melyik irányba forgassam el az üveget, mert ott képekkel kommunikálunk; ha nem látszik az információ, új képet kér tőlem” – mondja, és ezt is bemutatja a palack példáján.
Az alkalmazások továbbá internet vagy megfelelő eszköz hiányában nem is működnek, ami sok rászorulót kizár. Az Infoalap viszont ezen is próbál segíteni. Bár korlátozott anyagi lehetőségeik sokáig megnehezítették a számítógépek kezelését lehetővé tevő segítőszoftverek adományozását, a 2018 óta működő országlicenc program most minden érintettnek biztosítja ezek ingyenes használatát. Ugyanakkor ez a folyamatos támogatás nem terjed ki az okostelefonokra, ezért sokan a mai napig 5-6 éve kiosztott iPhone-okat használnak, és azért az Apple okostelefonja vezeti ezt a piacot, mert először ebben váltak elérhetővé a szükséges asszisztív funkciók. Az, hogy ezek már a többi okostelefonban is megtalálhatók, jelentősen kibővítette a felhasználók körét, és ma már gyakorlatilag bárki hozzáférhet a felismerést, a navigációt és a tájékozódást segítő alkalmazásokhoz. Velegi és Szuhaj szerint ennek az életkor sem szab ennek határt: az idősebbek a fiatalokhoz hasonlóan nyitottak a segítségre, hiszen a kényszer nagy úr.
Felértékelődik az érintés
A Braille-írás továbbra is különleges szerepet tölt be a látássérült emberek életében. Ez a teljesen tapintásra alapozott írásmód speciális módon nyomtatott szövegek olvasását teszi lehetővé, de kapható kimondottan számítógéphez és mobiltelefonhoz csatlakoztatható, Braille-billentyűzettel ellátott kijelző is. „A Braille-kultúra a látássérült emberek sajátja, ez valamennyire hozzánk is tartozik” – mondja Velegi. Ennek ellenére Magyarországon és világszerte is egyre kevesebben használják ezt az írásmódot: ma már csak a látássérült emberek kb. 10 százaléka ismeri és használja készségszinten – pedig azok, akik fiatal korukban magabiztosan elsajátítják a Braille-t, a beszédtempóval megegyező, percenként 125-138 szavas sebességgel is tudnak olvasni (ez egy látó személy esetén akár 250 szó lehet percenként).
Velegi, Herczeg és Szuhaj egyaránt azt mondja, hogy a Braille-nek akkor is van létjogosultsága, ha egyébként a technológia, a felolvasóprogramok és a mesterséges intelligencia rengeteg egyéb megoldást kínál. Velegi például lenyűgözően gyorsan ír a telefonjára telepített Braille-író programnak köszönhetően, Herczeg pedig kiemeli, hogy bár még mindig sok okoseszköz-gyártó kizárólag érintőképernyőben gondolkodik, egyre többen figyelnek arra, hogy a látássérült embereket legalább egy-egy kezdőbetű elhelyezésével támogassák a funkciók megtalálásában.
Szuhaj szerint a Braille-írásnak akkor is felbecsülhetetlen szerepe van, amikor valakinek nemcsak a látása, hanem a hallása is sérül: ilyenkor szinte kizárólag tapintás útján tud kommunikálni a külvilággal. Olyankor viszont, amikor gyorsan kell sokat jegyzetelni, a digitális eszközök használata gyorsabb. A tízujjas gépelés egy laptopon Velegi szerint is egyszerűbb az egyetemi jegyzetek elkészítésekor, pedig a beszélgetés során bemutatta, hogy pillanatok alatt át tudja alakítani telefonját egy Braille-írásra alkalmas kütyüvé, amelyen az ujjbegyeivel hat téglalapon nyom le pontokat a kijelzőm, és így hozza létre a speciális ABC betűit.
Hiányzó eszközök, szűk lehetőségek
Az MVGYOSZ és az Infoalap is azon dolgozik, hogy a látássérült emberek méltó és önálló életet élhessenek. Ehhez hozzátartozik, hogy eszközöket fejlesztenek, hardvereket adományoznak, részt vesznek a vakvezetőkutyák kiképzésében, de az is, hogy jobb feltételekért és támogatásokért emelnek szót. Sok látássérült embernek ugyanis nem az jelenti a legnagyobb akadályt a munkaerőpiacon, hogy ne tudná ellátni a feladatait, inkább arról van szó, hogy ehhez adott esetben egy-egy speciális eszközre van szükség, de sokszor még ez sem hiányzik. Egyszerűen a mindennapok válnak annyira körülményessé az utazással, a háztartás vezetésével, hogy ezek mellett lehetetlennek tűnik értelmes munkát is végezni.
Pedig létezik már olyan alkalmazás, ami navigál; van, amivel ételt lehet rendelni vagy be lehet vásárolni, de számos szoftver és alkalmazás kifejezetten drága, az ingyenes változat meglehetősen szegényes: általában csak alapfunkciókat kínál, amikkel közel sem érhető el az önállóság. Ami a házimunkát illeti, rengeteget segítenek azok a gépek, amik másoknak talán luxusnak tűnnek – ezek a gépek jó esetben valamilyen alkalmazáson keresztül csatlakoztathatók a telefonhoz, így van esély arra, hogy a látássérült emberek is tudják használni őket.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: