Eddig a vetélések feléről gondolták úgy, hogy génhibák okozzák, egy friss kutatás azonban rávilágított, az arány meghaladja a kétharmadot, írja a New Scientist. A tanulmány eredményei szerint pedig valószínűleg a vetélések további egyharmada is genetikai okokkal magyarázható, ezt viszont még nem sikerült megfelelően alátámasztani.

A tanulmány egyik szerzője szerint az eredmények azt mutatják, hogy a vetélések nagy számban nem a szülők hibájából következnek be, hanem az embrió vagy a magzat genetikai állománya okozza azt. Vetélésnek a magzat 23 hetes koráig bekövetkező elvesztését definiálják, és legtöbbször nincs egyértelmű oka, amit azonosítani tudnak a háttérben.

A vetélés okának megállapítását többnyire csak akkor kísérelik meg, ha valakinek már több vetélése is volt, ilyenkor általában kromoszóma-rendellenességeket találnak a háttérben. A módszer hátránya viszont, hogy nem minden probléma tárható fel vele: sok olyan rendellenesség is létezik, amik már eleve a sejtosztódást megakadályozzák.

Masoud Zamani Esteki és kollégái, a Maastrichti Egyetemen 1745 vetélésből származó szövetmintát vizsgáltak átlagosan 7 hetes terhességekből. Már az első eredmények kimutatták, hogy a vetélések 50 százalékát valamilyen kromoszóma-rendellenesség okozhatta.

Ezt követően egy másik vizsgálati eljárással a szülők adományozott vérmintáiból nyert DNS-sel is összevetették a szövetekben található DNS-t. Így egyértelművé vált, hogy még több magzat elvesztéséért lehetnek felelősek génhibák, összesen kb. 68 százalékban okozhatják a vetéléseket.

A tanulmány eredményei alapján a kutatók hangsúlyozzák, bár rengeteg szülő magát hibáztatja a vetélésért, valójában a genetika a hibás az esetek nagy részéért.