17 kutatás eredményeit és módszereit tekintették át ausztrál kutatók, hogy megvizsgálják, tényleg van-e kimutatható összefüggés a macskatartás és a skizofrénia kialakulása között, írja a Science Alert. A pszichotikus tünetek a metaanalízis szerint tényleg gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik gyerek- vagy felnőttkorukban macskatartók voltak, de a 44 évnyi kutatás eredményei mégsem annyira megbízhatók, hogy egyértelmű összefüggést lehessen megállapítani a két tényező között.

Egy 1995-ös kutatásban a vélt vagy valós összefüggést még egyértelműen a macskákban igen gyakran előforduló Toxoplasma gondii nevű parazita jelenlétének tulajdonították. A kórokozó az ürülékkel és a fertőzött állat harapásával is átterjedhet az emberre, és toxoplazmózist (ocular toxoplasmosis) okozhat. Bár önmagában a parazita jelenléte nem végzetes és az emberek akár kétharmada is fertőzött lehet, a kutatások arra engednek következtetni, hogy még nem ismert a fertőzés minden lehetséges következménye.

Arra viszont már ezek a gyenge lábakon álló eredmények is elégnek bizonyultak, hogy a kutatók további vizsgálatokat sürgessenek a területen. Ugyan a metaanalízisben idézett kutatások javarészt nem állapítanak meg egyértelmű összefüggést, az, hogy nagyobb számban fordulnak elő a skizofrénia tüneteivel küzdő személyek a macskatartók körében, érdekes eredmény szerintük.

Ugyanakkor az nem bizonyított, hogy ezt a macskák bármely tulajdonsága okozná, esetleg valamely, az állatokban élő parazita, ami az emberi idegrendszert megfertőzve a neurotranszmitterek működését befolyásolja, vagy a mentális betegségben szenvedők választanak inkább macskát társállatnak. Ráadásul az áttekintett kutatások nagy része módszertanilag is kifogásolható, ok-okozati összefüggések megállapítására nem alkalmasak és meglehetősen kis mintaelemszámmal készültek.