Miközben az állami drogkoordináció a megszűnés határára került, a fővárosi drogügy sosem élvezett akkora szakpolitikai támogatást, mint az elmúlt években. A 2021-ben életre hívott Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) letette az asztalra az első Fővárosi Drogstratégiát, amit december 13-án a Fővárosi Közgyűlés is egyhangúlag jóváhagyott. De egyáltalán mi az a drogstratégia, és miért lesz ettől jobb a budapestieknek?

Az Európai Unió országaiban az 1990-es évek közepétől váltak elterjedtté a nemzeti drogstratégiák, amelyek összehangolják a drogterületen dolgozó civilek – elsősorban egészségügyi és szociális intézmények – és az állami szervek munkáját. A drogstratégiák elvi keretet nyújtanak a drogkérdés megközelítéséhez és a megelőzés, a kezelés-ellátás, az ártalomcsökkentés és a kínálatcsökkentés területein tűzik ki céljaikat, illetve fogalmazzák meg az ehhez szükséges feladatokat.

Az Európai Drogmonitorozó Intézet (EMCDDA) 2020 végén publikált felmérése idején minden EU-s ország rendelkezett drogstratégiával. A különbség csupán abban áll – nagyjából fele-fele arányban – hogy az adott stratégia kifejezetten az illegális drogokra, vagy tágabban értelmezve a legális szerekre (alkohol, dohány, gyógyszerek) és az egyéb szenvedélybetegségekre fókuszál-e.

A pillanatkép a magyar állapot utolsó hónapjait csípte el, ugyanis a legutóbbi drogstratégiánk 2020-ban lejárt, és az a különös helyzet állt elő, hogy 2021 óta Magyarország az egyedüli EU-s ország, amelynek nincs összehangolt eszköztára a kábítószerügy kezelésére. Öröm az ürömben, hogy a Fővárosi Közgyűlés szerda délelőtt 17 igen, 0 nem szavazattal, 16 távollevő mellett elfogadta Budapest saját drogstratégiáját, ami más magyar városoknak is iránymutató lehet. Hosszú út vezetett idáig, aminek érdemes végigvenni az állomásait.

Küzdelem a budapesti drogkoordinációért

A fővárosi drogstratégia iránti igény leghangosabban 2015-ben fogalmazódott meg, miután a legnagyobb tűcsereprogramok bezárni kényszerültek. Mivel ebben az időszakban kifejezetten magas volt az intravénás droghasználat aránya a fővárosban, megfelelő beavatkozások híján ez krízishelyzettel fenyegetett. A kábítószer-problémák megelőzésével és kezelésével foglalkozó négy szakmai ernyőszervezet, a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT), az Ártalomcsökkentők Országos Egyesülete (ÁSZ), a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetség (MADÁSZSZ) és a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézetek Szövetsége (MADRISZ) nyílt levélben fordult a Fővárosi Önkormányzat képviselőihez. Ebben az ombudsman 2014-es állásfoglalására hivatkoztak, amely szerint a tűcsereprogramok ellehetetlenítése jogsértő helyzetet idézett elő, amit az érintett önkormányzatoknak kezelniük kell. A levél hangsúlyozta a tűcsere HIV és hepatitis C járványveszély csökkentésében játszott szerepét, egyéni és társadalmi előnyeit, valamint kitért a megnövekedett intravénás szerhasználat és a drogszemét kérdésére is, amelyek megoldására összehangolt fellépést javasolt.

„Nyilvánvaló, hogy ezeket a problémákat egyetlen kerület nem képes kezelni: itt egy fővárosi szintű problémával állunk szemben, ennek a kerületek közötti ide-oda tologatása csak elodázza a megoldást, sőt, súlyosbítja a helyzetet. A problémákat ezenkívül nem lehet pusztán rendészeti eszközökkel kezelni, átfogó stratégiai megközelítésre van szükség, amelynek éppúgy része a megelőzés, a kezelés és az ártalomcsökkentés, mint a rendészet. […] Elfogadhatatlan, hogy egy olyan világvárosnak, mint Budapest, nincsen drogstratégiája, drogkoordinátora és 2010 óta egyetlen pályázatot sem írt ki a kábítószer-fogyasztás megelőzésére, kezelésére vagy ártalmainak csökkentésére. Arra kérjük a képviselőket, hogy szerezzenek érvényt az ombudsman állásfoglalásában megfogalmazottaknak, tűzzék napirendre a fővárosi droghelyzet tárgyalását és hozzanak határozatot a Fővárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum létrehozásáról.”

Bár a kezdeményezés akkor nem vezetett eredményre, a 2019-es önkormányzati választás előtt a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) egy drogpolitikai minimumprogrammal állt elő, ami fővárosi drogstratégiát és hozzá kapcsolódó cselekvési tervet, valamint budapesti drogkoordinációt és elkülönített fővárosi drogköltségvetést sürgetett. A programot kisebb meglepetésre nemcsak ellenzéki főpolgármester- és polgármester-jelöltek támogatták, de még Tarlós István is megvitatásra alkalmasnak találta.

A városi drogpolitikák fejlődése

Mielőtt megvizsgálnánk Budapest friss drogstratégiájának részleteit, vessünk egy pillantást az európai kontextusra. A modern városok változatos kockázati környezeteiben jól megférnek egymás mellett a problémás és a rekreációs droghasználat különböző típusai. Az új drogfogyasztási trendek és a problémás gócpontok rendszerint városi környezetben bukkannak fel elsőként, így felismerték, hogy ezek kezelésének is innen kell kiindulnia.

A városi drogpolitikák iránti igény az 1980-as években merült fel, amikor Európában először jelent meg a nyílt szintéri intravénás droghasználat, többek között Amszterdamban, Frankfurtban és Zürichben. A jelenség nemcsak túladagolásos haláleseteket hozott magával, hanem a HIV és hepatitis C járvány terjedését, a közbiztonság romlását és lakosságra is veszélyt jelentő drogszemét megjelenését is. Több város vezetése is felismerte, hogy pusztán rendészeti eszközökkel nem tudja megfékezni a nyílt színen történő droghasználatot, sem a kibontakozó járványt, így komplex beavatkozási formát dolgoztak ki a helyzet orvoslására.

Frankfurtban 1989-ben külön drogkoordinációs irodát állítottak fel egy olyan munkacsoporttal, amelyben a segítő szervezetek képviselői a rendőrséggel, a városvezetéssel és az igazságügy képviselőivel együtt dolgoztak az új megoldáson. Világossá vált, hogy a rendőrségi rajtaütésekkel csak a helyszín ideiglenes megváltoztatását lehet elérni, ezért a fogyasztók üldözése helyett szociális munkások és orvosok léptek velük kapcsolatba, akik tanácsadást, steril tűket, orvosi ellátást, ingyen óvszert, szállást és mosakodási lehetőséget biztosítottak számukra. Mire a nyílt színi droghasználat visszaszorult, az addig felállt ártalomcsökkentő intézmények képessé váltak a kliensek rendszeres ellátására. A tűcserén felül megkezdődtek a metadonfenntartó programok, amivel a szerhasználók többsége le tudta cserélni az utcai heroint. Azoknak, akiknek ez nem sikerült, felügyelt droghasználói szobákat nyitottak. Hét év alatt a halálos túladagolások száma a hetedére csökkent (147-ről 21-re), és a HIV fertőzött szerhasználók aránya is visszaesett más európai nagyvárosok szintjére. A frankfurti modellt számos városban alkalmazták, mivel életeket mentett, jelentős közegészségügyi előnyökkel járt, és növelte a közbiztonságot.

A ’90-es évektől Európában egyre elterjedtebbé váltak a városi drogpolitikák, amelyek az adott városra jellemző jelenségekre reagáltak. Ezek gyakorlatilag minden esetben a drogterjesztés visszaszorítására, a szerhasználattal összefüggő ártalmak és bűnözés csökkentésére koncentrálnak, miközben a problémás fogyasztókat igyekeznek az ellátórendszer megfelelő formáiba csatornázni. Az elmúlt évtizedben nagyobb figyelem irányul a szabadidős droghasználókra is biztonságos szórakozóhelyek, elektronikus zenei partikon végzett ártalomcsökkentés és a fesztiválokon működő drogbevizsgáló szolgáltatások formájában, valamint normává vált az érintett lakosság bevonása a döntésekbe.

Évtizedes tévhitek felülírása

A 2021-ben Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes és Dr. Terdik Tamás BRFK- rendőrfőkapitány elnökletével felállt Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (BKEF) elsődleges feladata a fővárosi drogstratégia megalkotása volt. Mivel ebben az időszakban hatályos nemzeti drogstratégia már nem létezett, Budapest abba a fordított helyzetbe került, hogy drogstratégiája országos szinten is modellként szolgálhat.

A dokumentum kidolgozásába a drogprevenció, a kezelés, az ártalomcsökkentés és a kínálatcsökkentés területének szakértőit és a kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok tagjait vonták be, személyes jelentkezés alapján. E cikk szerzője az ártalomcsökkentő és a kínálatcsökkentő pillérek kidolgozásában vett részt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai szakértőjeként, és a stratégiaalkotó munkacsoport tevékenységében is közreműködött a stratégia szövegének véglegesítése során. A munkát közel 450 oldalnyi helyzetelemző kutatás előzte meg, ami pillérenként segített meghatározni az elsődleges célokat.

A 2010-ben született Prágai Deklaráció máig hasznos iránymutatással szolgál minden városi drogpolitikának. A nyilatkozat alábbi hét pontja a budapesti drogstratégiában is megjelenik, egy nyolcadik szemponttal kiegészítve:

1) Nincsenek egyenmegoldások: a városi drogpolitikáknak a helyi kihívásokra és igényekre kell rugalmasan reagálniuk.

2) A realizmus a kulcs: a drogmentesség irreális elképzelése helyett a drogkereskedelem és -használat okozta károk csökkentésére, megelőzésére és kezelésére kell törekedni.

3) Az emberi jogok elsődlegessége: a drogpolitikák kiindulópontja az egyenlő emberi méltóság. A szerhasználattal küzdőknek is joguk van a tisztességes bánásmódhoz és az egészségügyi ellátáshoz.

4) A közegészségügyi és a közbiztonsági szempontok nem ellentétei egymásnak: a közösség biztonságának védelme és egészségének megőrzése együtt vezet a drogjelenség ártalmainak csökkentéséhez.

5) Csak a bizonyíték alapú döntés az elfogadható: a drogpolitika elveinek és gyakorlatának tudományos módszertannal szerzett adatokon kell alapulnia.

6) Értékelés és monitorozás: az egyes beavatkozások megvalósulását és nem kívánt következményeit helyi szinten is vizsgálni kell.

7) Állandó információcsere a helyi, az országos és a nemzetközi drogpolitikai döntéshozók között: a folyamatok összehangolása mindhárom szinten szükséges.

8) Részvételiség, érintettek bevonása: a stratégia figyelembe veszi az érintett polgárok szükségleteit, és párbeszédet folytat velük.

A Fővárosi Drogstratégia tervezetét 2023 novemberében bocsátották társadalmi vitára. A BKEF ezt követő testületi ülésén élénk párbeszéd alakult ki az ártalomcsökkentés és a kínálatcsökkentés egyes pontjairól. Visszatérő érvként jelent meg az a vonatkozó ENSZ- jelentések és kriminológiai elemzések által tényszerűen cáfolt tévhit, amely szerint az ártalomcsökkentő szolgáltatások és a dekriminalizáció drogfogyasztásra buzdít, holott a Fővárosi Drogstratégia tervezete csak az ártalomcsökkentés Magyarországon jelenleg is működő formáit támogatja, és mindössze annyit javasol az államnak, hogy vizsgálja meg a fogyasztói magatartást enyhébben szankcionáló uniós modelleket. Ha az álláspontok nem is közeledtek érdemben az ülésen, üdítő volt megtapasztalni, hogy a vitázó felek egy pillanatig sem kérdőjelezték meg a másik jóhiszeműségét. A tervezetet végül 19 igen szavazat és 3 tartózkodás mellett fogadta el a BKEF testülete. A Fővárosi Közgyűlés december 13-i ülésén ellenszavazat nélkül, 17 szavazattal egyhangúlag jóváhagyta a stratégiáról szóló javaslatot, 16 távollévő mellett.

A törvénymódosítás azonban már a kormányzat asztala. A Fővárosi Drogstratégia egyik társszerzőjeként kijelenthetem, hogy nem kergetünk hiú ábrándokat arról, hogy az elkövetkező években az ország vezetése szakítana a drogfogyasztókra irányuló évtizedes szigorral. De addig is nagy szükség lenne a testületi ülésen tapasztalt érdemi párbeszédre és közös gondolkodásra a hazai drogszabályozásról, amire a Fővárosi Drogstratégia megvalósítása kiváló lehetőséget nyújt.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai szakértője.