A diszlexia olyan részképességzavar, ami a nyelv, a beszéd és az olvasás megtanulását nehezíti, legyen szó az anyanyelvről vagy egy idegen nyelvről, amit az iskolában vagy a munkában kellene használni.

A probléma nem csak a rossz jegyek miatt frusztráló, bár egy iskoláskorú gyereket talán tényleg az zavarhatja a legjobban, hogy sorra hozza a rossz jegyeket, pedig sem az intelligenciája, sem a társadalmi-gazdasági háttere nem indokolja a lemaradást. Életkorához képest mégis lemarad, ráadásul az olvasásértési nehézségek egy idő után jószerével az összes iskolai tantárgy tanulása során nehézséget okoznak – a matematikától a biológián át a történelemig mindenhol olvasni kell, a magyar- és idegennyelv-órákról nem is beszélve. A zsúfolt osztálytermekben sem kapacitás, sem módszertani támogatás nincs ahhoz, hogy ezekre a diákokra elég figyelem jusson, úgyhogy sokan iskolán kívül vagy felnőttkorukban döntenek úgy, hogy belevágnak a 21. században szinte nélkülözhetetlen nyelvtanulásba.

A budapesti Step by Step Nyelvstúdióban apró csoportokban, multiszenzoros oktatási módszerekkel foglalkoznak diszlexiás kamaszokkal és felnőttekkel olyan nyelvtanárok, akik nemcsak szeretnék megtanítani a nyelvet, hanem tisztában vannak azzal is, hogy milyen speciális igényeket kell figyelembe venniük. Aradi Katalin, a nyelviskola vezetője beszélt a Qubitnek arról, hogy milyen mindennapi problémákkal és nehézségekkel kell szembenézniük, és hogy milyen módszertani fogások segítenek feloldani ezeket.

Gyerekkorában diszlexiás volt, és valójában soha nem is nőtte ki

Aradi egy egyetemi hallgatón keresztül ismerte meg, milyen nehézségekkel néz szembe egy diszlexiás nyelvtanuló. „Az édesanyja említette, hogy a fia gyerekkorában diszlexiás volt, ekkor állt össze, hogy mi lehet nála a baj” – mondja arról, mi inspirálta arra, hogy komolyabban elkezdjen foglalkozni a diszlexiával.

Ezt a tanulási nehézséget ugyanis nem lehet kinőni. Aradi szerint valójában egy spektrumról van szó, amelynek „vannak enyhébb és súlyosabb változatai. A diszlexia az intelligenciától független, rendkívül sokszínű jelenség, amely erősségekkel és nehézségekkel jár, és életünk végéig velünk marad.” Ugyanakkor megfelelő fejlesztéssel és stratégiákkal kezelni lehet a nehézségeket.

Aradi megjegyzi, hogy egyre többen kapják meg a diagnózist világszerte és Magyarországon egyaránt, ami két dolgot is jelenthet. Az egyik, hogy fejlődött a diagnosztika, vagyis hamarabb és könnyebben ismerik fel, ha valakinek hiányosak a nyelvi képességei és segítségre van szüksége. Másrészt „az a világ, amiben mi élünk, szintén nem kedvez a dolognak. A digitalizáció, a rengeteg képi inger és a természetes fejlesztés, azaz a mozgás hiánya mind gyengítik azokat a képességeket, amelyekre az olvasáshoz, íráshoz szükségünk van.” Az idegrendszer fejletlensége rengeteg problémát okoz már kisiskolás korban, a diszlexia első jelei pedig már az óvodában is megjelenhetnek. Korai fejlesztéssel és megfelelő oktatással lehetne tenni azért, hogy a tananyag elsajátítását már ne nehezítsék meg ezek a problémák, de néha sem a pedagógusok, sem a szülők nem látják be, hogy a gyereknek külön fejlesztésre kellene járnia.

Ehhez sok esetben a módszertani alapok is hiányoznak a tanárok eszköztárából. A pedagógusképzés Magyarországon – ritka kivételektől eltekintve – nem tartalmazza, hogyan kell oktatni a speciális nevelési igényű (SNI-s) gyerekeket vagy kamaszokat, a nagy osztálylétszámok, az óriási mennyiségű tananyag és a szűkös lehetőségek az iskolákban pedig tovább rontják a helyzetet. Aki diszlexiás, az már az elején lemarad, és csak görgeti maga előtt a felhalmozott hátrányt, akár egész iskoláskorában. Ezek a diákok később gyakran a továbbtanulásról is lemondanak, mert úgy érzik, ők a kudarc forrásai – az önbizalmukat teljesen elveszik azok az élmények, amiket az iskolában szereznek a tanulásról.

Már az anyanyelvnél elkezdődik a probléma

A diszlexia tehát egyáltalán nem csak az angoltanulást nehezíti meg, sőt. Egy diszlexiásnak már az anyanyelvén való olvasás vagy a helyesírás is rengeteg nehézséget okozhat. A nyelv fonológiai feldolgozásának nehézségéből fakadóan sokkal több energiáját köti le az olvasás megtanulása, mint egy tipikus fejlődésű gyereknek, és ez csak halmozódik a későbbiekben, hiszen az iskolai tanulás és az otthoni tanulnivaló nagy része az olvasásra épül. Ha egy gyerek nem tanul meg jól olvasni a diszlexia miatt, akkor később sem fogja tudni ezt bepótolni, mert rengeteg energiáját emészti majd fel, hogy a többi tantárgyból próbáljon meg elégséges szinten teljesíteni.

Aradi szerint ez az egyik oka annak, hogy hozzájuk lényegesen kevesebb kamasz jár, mint felnőtt: „Eleve csak 12 évesnél idősebb gyerekekkel foglalkozunk, de a közel 70 tanulónk nagyjából háromnegyede felnőtt. Ők azok, akik a munka miatt nem halogathatják tovább az angol- vagy a némettanulást, míg a kamaszoknál más a helyzet. Róluk sokszor az iskolában is lemondanak, és megfelelő segítség helyett csupán értékelés alóli felmentést kapnak a tárgyból.”

Miután belátják, hogy az iskolában alkalmazott szómagoló módszerek és a gyors, kevés példával illusztrált órák nem hatékonyak számukra, ők maguk is lemondanak arról, hogy megtanuljanak angolul vagy egy másik nyelven. Persze vannak üdítő kivételek, Aradi meg is jegyzi, hogy néha más nyelvekkel egész jól boldogulnak a diákok – az olasz például tipikusan olyan idegen nyelv, ami egy diszlexiásnak is könnyebben szokott menni. „Általában azok a nyelvek könnyebbek egy diszlexiás nyelvtanulónak, amelyekben a helyesírás követi a kiejtést” – mondja a pedagógus. Ők a nyelviskolában angol- és némettanítással foglalkoznak, és van olyan tanulójuk, akinek a német nyelv azért megy könnyebben, mert a helyesírás és a kiejtés közelebb áll egymáshoz, mint egyes más nyelvekben. Az angolban például sokaknak problémát jelent a szókép és a kiejtés közötti kapcsolat elsajátítása, és küzdenek a leírt és a hallott szöveg megértésével is. „Olyan módszereket keresünk, ami az adott tanulónak segíteni fog” – mondja Aradi arról, hogy miért működik mégis az általuk folytatott kiscsoportos oktatás.

Kis csoport, színes feladatok, több visszacsatolás

Hogy pontosan mi kell egy diszlexiával küzdő felnőttnek vagy gyereknek ahhoz, hogy könnyebb legyen neki az angol vagy a német, arra leginkább ők maguk tudnak válaszolni. „Folyamatosan és gyakran kérünk visszajelzést a nálunk tanulóktól, van, hogy minden órán, de néha a feladatok után is. Kérdés, hogy mi tetszett nekik, mit találtak könnyűnek, mi volt nehéz.”

Az általuk kínált nyelvtanfolyamok színesek, a kis csoportokban tartott online órákon keresztül pedig interaktívvá tudják tenni a nyelvtanulást „Jó néhány előnye van az online óráknak. Az egyik, hogy nincs helyhez kötve, így külföldön élő tanulóink is vannak. Egy másik az, hogy akik zárkózottabbak, és nehezebben szólalnak meg egy közösségben, azok az otthonuk biztonságában csatlakozhatnak egy-egy 4-6 fős csoporthoz, amiket a feladatok erejéig akár még tovább tudnak bontani a tanárok” – mondja Aradi.

Bár a koronavírus-járvány előtt tantermekben oktattak, 2020-ban nagyjából egy hét alatt átálltak az online oktatásra, és azóta Zoomon tartják az órákat. A legtöbben nem is akarnak visszatérni a személyes órákhoz, sokaknak kényelmesebb ez a megoldás. A tanároknak segítség, hogy rengeteg tananyag áll a rendelkezésükre, könnyebben tudnak színes eszközöket használni, és olyan ingereket is behozhatnak az órákra, amiket a tantermekben nehezebb lenne. „Talán a mozgás kicsit hiányzik, de ezt is nagyon jól áthidaljuk, a kamerában deréktól felfelé látszunk, és ezt igyekszünk kihasználni az órákon” – mondja Aradi. A diszlexiával küzdő tanulóknak sokat segít, ha először a nagy képet látják, ennek egyik eszköze például a gondolattérkép, amit gyakran használnak az órán. A tempó sokszor lassabb, mint például az iskolai tantermi órákon, de alaposabb a folyamat, ami hosszabb távon kifizetődik.

Ennek a felállásnak további előnye, hogy a hallott szöveg értését nem zavarják a környezet zajai, így jobban irányítható a figyelem – a diszlexiában ugyanis a figyelmi fókusz megtartása is rendkívül nehéz. Ez a felnőtteknek is nehézséget jelent a mindennapokban, de fontos, hogy a nyelvtanulás itt már ne egy újabb frusztráló feladatot jelentsen. Aradi is elismeri, hogy sokaknak tényleg egyfajta utolsó mentsvár ez a nyelviskola; rengeteg csalódás, rosszul elsült próbálkozás és kudarcélmény után kötnek ki náluk, hogy némi idő alatt rádöbbenjenek, ők is meg tudnak tanulni egy másik nyelvet, csak a módszertant kell megváltoztatni, amivel dolgoznak.

Ami jó egy diszlexiás tanulónak, az jó bármelyik tanulónak

A nyelvstúdióba többnyire olyanok jelentkeznek, akik már szinte minden létező módszert kipróbáltak a nyelvtanulásban, de annyi motivációjuk még van, hogy megpróbálják ezt a technikát is. Aradi szerint sokan csak nagyon későn ismerik fel, hogy azért nem tudtak megtanulni angolul, mert diszlexiával küzdenek, ami eleve rengeteg kudarcélmény forrása, de miután ezt felismerik és megértik, már lehet építkezni és fejlődni. Ők az iskolával olyan alternatívát kínálnak (javarészt felnőtteknek), amivel a munkához vagy a mindennapi élethez szükséges nyelvtudás megszerezhető – nem kínkeserves szómagolással, hanem ha kell, személyre szabott tanmenettel.

„Igyekszünk a kreativitásukra támaszkodni. Nehéz szavaknál például megkérdezzük a tanulóinkat, hogy mihez tudnák kötni, mivel tudnák összekapcsolni, mi tenné számukra könnyebbé a megjegyzést. Ez pedig olyan dolog, ami nem csak akkor segít, ha valaki diszlexiás” – mondja Aradi.

A digitalizáció és a kütyühasználat rengeteg gyereknek okoz problémát a figyelem megtartásában, így a pedagógus szerint egyre többeknek lesz majd szüksége a jövőben arra, hogy az oktatás színesebbé váljon. Az iskolákban is fel kell ismerni, hogy a hagyományos csoportbontás nem elég, még kisebb egységekre érdemes bontani a gyerekeket, az órákat sokkal színesebbé kell tenni életszerűbb és apró lépésekből álló feladatokkal.

Ez a motiváció megtalálását is segítheti egyébként: sok kamasznak inspiráló a nyelvórákban, hogy ha megtanulnak például angolul, akkor érteni fogják a kedvenc zenéiket, filmjeiket és sorozataikat eredeti nyelven is. A felnőtteknek már inkább egyfajta kényszer a nyelvtanfolyam, ők többnyire a munkahelyi elvárások miatt jelentkeznek angolt tanulni. Aradi szerint azonban mindegy, hogy mi a motiváció, 2009 óta azon dolgozik ma már 8 kollégájával, hogy azok is meg merjenek – és meg is tudjanak – szólalni idegen nyelveken, akikről az úgynevezett hagyományos nyelvoktatási módszerek lemondtak az iskolában vagy más nyelvstúdiókban.