„Ne búsulj, Tutajos!” - csúsztatott oda egy cédulát Bütyök barátjának, Ladó Gyula Lajosnak Fekete István 1957-ben megjelent klasszikusában, a Tüskevárban. Tutajosnak nem volt túl sok köze a tutajokhoz, Pondoray Bélának sem a bütykökhöz, ahogy Csilliknek sem a bikákhoz – becenevükön emlegették egymást.

Tutajos Tutajosként is vonult be több generáció életébe, de ezt bizonyára nem bánta, mert soha nem is létezett, és Tutajosnak lenni nem is olyan kínos. Nem úgy, mint Polconszaró Györgynek, aki viszont balszerencséjére létezett is, és az utókor is így emlékszik rá – és nem is ő az egyetlen, aki a becenevén vonult be a történelem nagyjai vagy kevésbé nagyjai közé.

Ki?

Az Időutazó Youtube-csatornát Bence, egy magyar-történelem szakos tanár indította még 2015-ben, de a történelmi érdekességekkel foglalkozó rövid videók népszerűsége a világjárvány alatt ugrott meg igazán. Bence alapvetően két műfajban készít anyagokat: a gyorstalpalók rövidebbek, és leginkább gyerekeknek készülnek, a hosszabb, tíz perc körüli videók pedig már jobban körüljárnak egy-egy témát.

Mit?

A rövidekkel a tanár kifejezetten a történelemoktatást, illetve a járvány alatt bevezetett digitális oktatási rendet akarta megkönnyíteni, gyakorló tanárként pedig annyit azért elmond egy bemutatkozó videóban, hogy azért nem jár ötös, ha valaki feliratkozik a csatornájára. Azért sem, ha nem iratkozik le. Vannak emelt töris anyagai is a római köztársaság válságától az angol polgárháborúig, sőt, tovább is, de a mostani videóajánló inkább a történelmi érdekességekkel, ezen belül is a hülye becenevekkel foglalkozik.

Georgius Polczonczaro

Az ajánlott videó címszereplője a már említett Polconszaró György, akiről Trócsányi Zoltán Magyar régiségek és furcsaságok című könyvében azt írja, hogy 1429-ben említik először így, pontosabban Georgius Polczonczaro néven. A szerencsétlen nemesúr azért kapta ezt a ragadványnevet, mert kortársaival ellentétben nem elégedett meg két földbe vert karóval, amibe kapaszkodni lehetett, ha rájött a szükség. Trócsányi szerint a két karó már eleve hallatlan luxusnak számított ahhoz képest, hogy a rendes ősi szittyák megelégedtek egyetlen földbe szúrt lándzsával is – akinek ez nem elég, az már tényleg menthetetlen.

A Magyar Nyelvőr 1975. január-márciusi számának szómagyarázataiban arra is felhívják a figyelmet, hogy maga a ragadványnév két dolgot is jelenthetett: egyrészt azt, hogy a 15. században a vécéülőke Magyarországon elég nagy újdonságnak számíthatott ahhoz, hogy róla nevezzenek el valakit, másrészt azt, hogy György világlátott ember lehetett, aki nem az ujjából szopta ezt a forradalmi ötletet (vagy csak nem szeretett „kutyamódra guggolni”, mint az „ókonzervatív szittyák”). Arról, hogy ez a bizonyos polc miért jelenthetett akkora újdonságot, és meddig kellett várni arra, hogy túl lehessen lépni rajta akár Széchenyi korában, a cikk további részleteket is elárul, arról pedig, hogy miként alakult a vécé több évezredes diadalútja, a Qubiten is írtunk már.

A Kékfogútól a Vajpéniszűig

György története önmagában nem jelenthet újdonságot annak, aki behatóan foglalkozik a vécétörténelemmel vagy a magánélettel Mátyás király korában, de amellett, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, az is elképzelhető, hogy nem mindenki naprakész ezekben a témákban. György ráadásul csak a jéghegy csúcsa: az Időutazó több hasonló figurát is összegyűjtött az adás bő tíz percében Kékfogú Haraldtól Vajpéniszű Kolbeinen át IV. „Philopator” Ptolemaiosz egyiptomi királyig mindenki szóba kerül, aki számít, és persze hülye neve van. Nem is csak hülye, hanem vulgáris is, ami persze szintén nem jelent újdonságot: szabályozni ugyan lehet, hogy mikor és ki mit mondhat, de az is nagyon valószínű, hogy az ember, mióta kinyitotta a száját, azóta káromkodik is.

Annak pedig, akinek még ez sem volt elég, akadnak még gyűjtések a sajátos becenevekből a bolgár parasztlázadó és későbbi cár Káposzta Ivajlóitól Nyálas Alfonzon át egészen az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által felfedezett Sós Fedőig, aki némileg kilóg a sorból, mert ugyan a Soós fedőnevet kapta volna a szolgálattól, de ezzel nem sikerült megbirkóznia, így lett belőle Fedő is. És még egy csemege a magyar régmúlt rajongóinak: az oklevelekből nem hiányozhatott Balfasz Pál és Vasseggű Péter sem.