A hosszúszárnyú bálnák ötödével végzett a Csendes-óceán északi vizeit évekig melegítő kiterjedt hőhullám
20 százalékkal csökkent 2012 és 2021 között a hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) populációja a Csendes-óceán északi területein a szaknyelvben Blob (paca) néven emlegetett felszín alatti hőhullám miatt – írja a News Scientist a Royal Society Open Science folyóiratban megjelent friss tanulmányra hivatkozva.
Ted Cheeseman, az ausztrál Southern Cross Egyetemen kutatója és a Happy Whale nevű lakossági bálnaészlelő szervezet alapítója szerint a 2013 és 2016 között megfigyelt, számos tengeri madárfaj populációját is megritkító hőhullám következtében körülbelül 7 ezer bálna pusztulhatott éhen.
A bálna populációkat méretét általában a kereskedelmi- és kutatóhajók észleléseinek extrapolálásával szokták megbecsülni a kutatók. A most megjelent tanulmány az első, amely az egyedi azonosítást a farokuszonyok egyedi formáját és mintáit elemző mesterséges intelligencia segítéségével elvégző, minden korábbinál pontosabb és naprakészebb civil adatbázist használta.
A legfrissebb szakirodalom alapján a tengerbiológusok és az ökológusok eddig úgy vélték, hogy a bálnavadászat szinte teljes korlátozása és a klímaváltozás következtében kialakult gigantikus tengeri hőhullám lecsengése után évről évre növekedett a bálnafaj populációja a Csendes-óceán északi területein. A Happy Whale adatbázisát figyelembe vevő új kalkuláció szerint azonban a vizsgált területeken a 2012-es 33 ezer 500-ról nem egész egy évtized alatt 26 ezer 500-ra apadt a hosszúszárnyú bálnák állománya.
A kutatók szerint a pusztulás első számú oka, hogy a pacának nevezett tartós hőhullám drasztikusan hatott a tengeri óriások hagyományos vadászterületének számító vízek élővilágára, drasztikusan csökkentve a bálnák fő táplálékforrását jelentő planktonikus rákok, vagyis a krillek, illetve a mélytengeri tintahalak populációit.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: