Új törvény helyett a régi betartatását javasolják Pintér Sándornak a gyermekvédelmi szakemberek

A Gyermekjogi Civil Koalíció átfogó javaslatcsomagot dolgozott ki a gyermekvédelem és az ahhoz szorosan kapcsolódó egyéb ágazatok reformjához. A szervezet széles körű civil egyeztetést követően 12 pontban foglalta össze a gyerekeket leginkább veszélyeztető problémákat. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatuk szerint a gyermekvédelmi rendszert leginkább hátráltató tényező az, hogy teljes mértékben hiányoznak a gyerekvédelmi rendszer működésének a legalapvetőbb infrastrukturális, humán erőforrásbeli és pénzügyi feltételei. A civil szakértők szerint emiatt a rendszerben dolgozó szakembereknek egyre lehetetlenebb körülmények között kellene helytállniuk.

Mint az ismeretes, Orbán Viktor miniszterelnök és kormányának prominens tagjai törvénymódosításokkal orvosolnák azokat a hazai gyermekvédelemben tapasztalható ordító hiányosságokat, amelyek odáig vezethettek, hogy Novák Katalin köztársasági elnök kegyelemben részesítettet a bicskei gyermekotthon igazgatóhelyettesét, aki az otthonban élő gyerekek szexuális bántalmazásának eltussolásához nyújtott segítséget. Bár a köztársasági elnök és a kegyelmet ellenjegyző Varga Judit volt igazságügyi miniszter lemondott, az nem teljesen világos, hogy mennyit segítene a magyar gyerekek helyzetén egy új gyermekvédelmi törvénycsomag.

Mint azt Pintér Sándor belügyminiszter államtitkára, Rétvári Bence február 20-án kedden részletesen kifejtette a közösségi médiában, Orbán Viktor kormányát azzal biztosan nem lehet vádolni, hogy tartózkodott volna a törvénymódosításoktól. A gyerekek védelme nevében nemcsak a Gyermekvédelmi törvényt módosították (több tucatszor), hanem a Büntető törvénykönyvet és a Polgári törvénykönyvet, sőt az Alaptörvényt is.

Üzennek Pintérnek, hogy ő is megértse

A civil szakértők egyetértenek abban, hogy egy újabb törvénymódosítás nemigen oldaná meg a hazai gyerekvédelem problémáit, így az általuk összeállított 12 pontos akcióterv mellé egy hosszabb szakmai javaslatot is készítettek, amelyben konkrét beavatkozási irányokat is mutatnak, olyan területek felé, ahol azonnali intézkedésekre lenne szükség. Ezekről az intézkedésekről párbeszédet kezdeményeznek Pintér Sándor belügyminiszterrel. Mint írják, és mint azt korábban a Qubit is tételesen megírta, a gyerekvédelmet nem a jogászkodás oldaná meg, mert

„a gyermekvédelmi reform elsősorban nem jogalkotási feladatot, hanem az ellátó rendszer megújítását, hatékonyabbá tételét kellene, hogy jelentse, ami egyrészt átfogó kormányzati felmérést igényel a felvetett problémák és javaslatok kapcsán, másrészt igényli a szemléletbeli változást, a rendszerben dolgozó szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülését, továbbá a gyermekvédelmi rendszer minőségi működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételeinek biztosítását, valamint hatékony minőségbiztosítási és monitoring rendszert.”

A szakemberek szerint egyébként a gyerekvédelemben jelentkező problémák oroszlánrészét már az is megoldaná, ha a kormány növelné az oktatásra, valamint az egészségügyre szánt költségvetési összeget és – hatékony szankciók beiktatása mellett – szigorúan betartatná a meglévő gyermekvédelmi törvényt. Mint írják, ehhez nincs másra szükség, mint „a gyermeki jogok iránt elkötelezett, a gyermekeket érintő döntések során azok legfőbb érdekét érvényesítő politikai akaratra”.

A Gyermekjogi Civil Koalíció és az általuk összehívott civil szakmai szervezetek gyermekvédelmi akciótervének 12 pontja:

  1. A mindenkori Kormány – az érintettek, valamint szakmai és civil szervezetek bevonásával - dolgozzon ki átfogó́ gyermekjogi stratégiát, ehhez kapcsolódó cselekvési tervet és biztosítsa az 1997. évi Gyermekvédelmi törvény végrehajtását!
  2. Integrált, szakmailag magas színvonalú, átlátható gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakirányítást és területi munkát!
  3. A gyermekvédelem megfelelő finanszírozását, gyermekközpontú költségvetést, a mindenkori GDP legalább 3 százalékát fordítsák a családokra és a gyerekre!
  4. Önálló gyermekjogi ombudsmant, valamint független szakmai testület létrehozását, amely a gyermekek jogainak területén végzett tevékenységek átfogó monitorozásáért, minőségbiztosításáért felel.
  5. A gyermekvédelmi rendszerben dolgozó, valamint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatokat ellátó szakemberek és más segítők anyagi megbecsülését, megfelelő kiválasztását, felkészítését, támogatását és rendszeres ellenőrzését!
  6. A gyermekvédelmi rendszer túlterheltségének megszüntetését, a megfelelő működéshez elegendő erőforrások, így többek között férőhelyek és szakemberek biztosítását!
  7. Hatékony megelőzést, korai támogatást, beavatkozást, a gyermekjóléti szolgáltatás „kapuőri” funkciójának érvényesítését!
  8. A fokozottan sérülékeny gyermekcsoportok hatékony védelmének biztosítását!
  9. A bántalmazás, elhanyagolás minden formájának a megelőzését, a gyermekbántalmazási esetek kivizsgálását és az eredmények, megállapítások, következmények nyilvánossá tételét!
  10. A gyermekvédelmi szakellátás működésének átláthatóvá tételét, traumatudatos szemléletmód kialakítását!
  11. Gyermekrészvételt! A gyermekek tájékoztatását - életkoruknak, fejlettségi szintjüknek megfelelő – bevonását az őket érintő döntésekbe, valamint a gyermekek érdekképviseletének hatékonyabbá tételét!
  12. A gyermeki jogok megismertetését a gyerekekkel, családtagokkal, szakemberekkel és a legtágabb közvéleménnyel a minél szélesebb körű alkalmazás érdekében.