Különleges körülmények között több mint 12 ezer évig megőrződhet az emberi agy, miközben minden más puha szövet elveszik – állítja egy friss kutatás, amiről szerdán számolt be a New Scientist. Normál esetben az agy az egyik első szerv, amely a halál után lebomlásnak indul.

Alexandra Morton-Hayward, az Oxfordi Egyetem kutatója és kollégái az emberi agymaradványok első átfogó adatbázisát közölték március 20-án a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban. Az archívumba 4400, a régészeti leletanyagban fellelt és természetes körülmények között megmaradt emberi agyat gyűjtöttek össze.

Az Antarktiszon kívül a Föld összes kontinenséről előkerült, néhány esetben akár 12 ezer éves maradványokra általánosan jellemző, hogy összezsugorodtak és színük is megváltozott. Az esetek többségében az agyakat a kiszáradás, a fagyás, az elszappanosodás (szaponifikáció) és a bőrcserzés régészek által jól ismert folyamatai, vagy ezek valamilyen kombinációja őrizhette meg.

„Nem számítunk arra, hogy az agy bármilyen környezetben megmaradjon” – mondta Morton-Hayward, aki szerint ha régészként feltár egy sírt, és egy koponyában zörgő agyat találna, megdöbbenne. Ehhez képest azokat az emberi maradványokat, ahol az agy az egyetlen megmaradt puha szövet, elsüllyedt hajóroncsokban vagy víz által elöntött sírokban találták meg, amit még kevésbé várnának.

Ezekből nagyjából 1300-at találtak, ahol valamilyen új mechanizmus felelhet az agyszövet fennmaradásáért. „Ez az ismeretlen mechanizmus teljesen más. A fő jellemzője, hogy csak az agy és a csontok maradnak meg, nincs se bőr, se izom, se bélrendszer” – mondta Morton-Hayward. A kutatók hipotézise az, hogy egyes esetekben a vas fehérjék és zsírsavak közötti keresztkötések létrejöttét katalizálhatja, ami stabilabb és ellenállóbb molekulák létrejöttéhez, majd végül a szövetek megőrződéséhez vezethet.

Korábban Mary Schweitzer amerikai paleontológus, aki azzal lett ismert, hogy dinoszaurusz- és más őshüllő-fosszíliákból – állítása szerint az állatokból fennmaradt – puha szöveteket és fehérjéket izolált, szintén azt találta, hogy a vas képes lehet elősegíteni egyes szerves anyagok és szövetdarabok megmaradását akár geológiai időtávokon keresztül is.