Nem támogatja a pubertásblokkoló gyógyszerek felírását a továbbiakban a brit egészségügyi szolgálat, a National Health Service (NHS). Egyúttal minden tesztoszteron- és ösztrogéntartalmú gyógyszer vényre írásához „kiemelt óvatosságot” követel meg, amennyiben az orvos a szóban forgó gyógyszereket a 18. életévét még be nem töltött páciensének írná fel – adta hírül szerdán a New York Times. Ezzel a döntéssel – Európában a korábban megengedő államok közül immár ötödikként – a brit közegészségügy hatalmas lépést tett a kiskorúak nemváltó kezelésének szigorítása (azaz leginkább a tiltása) felé. A döntés alapjául egy olyan, négy évre visszamenő átfogó vizsgálat szolgál, amely szerint nem bizonyítható, hogy a pubertásblokkolók használata segítene az úgynevezett nemi diszfóriában szenvedő, vagyis a saját testükkel szembeni extrém mértékű diszkomfortot megélő gyerekeken, a gyógyszeres kezelés hosszú távú negatív hatásai viszont egyértelműen bizonyíthatók.

A pubertásblokkolók eredményességét évekig vizsgáló Hilary Cass gyermekorvos az NHS megváltozott direktíváinak kihirdetésével egy időben a British Medical Journal szaklapban magyarázta el, miért volt szükség a szigorításra. Ahogy ő fogalmazott, „a fiatalok túlnyomó többségének nem az orvosi beavatkozások segítenek a saját nemükkel szemben érzett negatív érzések megoldásában.” Ennek fényében az NHS a továbbiakban kizárólag a klinikai kutatásokra kiválasztott fiatalkorúak esetében engedélyezi a pubertásblokkolók használatát. (A brit magánklinikákra a szabályozás nem vonatkozik.) Jelenleg közel 6000 brit gyermeket és 18 éven aluli fiatalt tartanak nyilván a kiskorúakat is kezelő nemi átalakító klinikák várólistáin.

A fizikai nemátalakítás nem késsel, hanem gyógyszerekkel kezdődik

Noha a hazai kormánypropaganda előszeretettel borzolta az utóbbi években a magyar választópolgárok kedélyeit azzal, hogy Nyugat-Európában számolatlanul operálnak ellenkező neművé gyerekeket, valójában a nemi szervek átalakítására 18 éves kor alatt eddig sem volt bevett gyakorlat sehol a világon. Felsőtesti műtétet, azaz masztektómiát, vagyis a melleik eltávolítását ugyanakkor Franciaországban például – szüleik beleegyezésével – akár már 14 éves koruktól, Hollandiában 16 éves koruktól kérhetik a nemi diszfóriát megélő kamasz lányok, és az Egyesült Államok több államában is van ilyesmire lehetőség, igaz, az efféle drasztikus beavatkozások viszonylag ritkák.

Arra azonban több nyugat-európai országban és amerikai államban is létezik – a skandináv államok és mostantól Nagy-Britannia esetében csak létezett – bevett gyakorlat, hogy a nemváltáshoz szükséges hormonkezeléseket még a másodlagos nemi jegyeket előidéző kamaszkori hormonális változások beálltát megelőzően, akár már 9-10 éves kortól igényeljék a testüket a végletekig kényelmetlennek ítélő gyerekek, illetve szüleik. Miközben a felnőtteket a másik nemnek megfelelő hormonokkal (a férfi testre vágyó nőket tesztoszteronnal, a női identitást a magukénak valló férfiakat pedig elsősorban ösztrogénnel) kezelik, a prepubertás korú vagy a kamasz éveik első szakaszában nemi átalakító terápiára jelentkező gyerekeknek úgynevezett pubertásblokkoló szereket írnak fel. Ezek, ahogy a nevük is sejteti, megakadályozzák a pubertásra jellemző hormonális változásokat, ezzel késleltetve a nemi érést és a test biológiai nemnek megfelelő érését.

Mint arról a témában a Qubiten korábban részletesen írtunk, a pubertásgátlók ugyanazok a szerek és ugyanabban a dózisban kezelik velük a gyerekeket, mint amit és ahogyan például az Egyesült Államokban a szexuális bűnelkövetők kémiai kasztrációjánál alkalmaznak. A nemi átalakító kezeléseket is biztosító amerikai Mayo Klinika honlapja szerint a pubertásblokkoló hormonkészítmények (GnRH-analógok) megakadályozzák a nemi hormonok (lányokban az ösztrogén, fiúkban a tesztoszteron) kamaszkorban hirtelen megugró mennyiségű felszabadulását. Ez drasztikusan késlelteti a test és az arc szőrzetének a megerősödését, a hang mélyülését, az ádámcsutka, a pénisz, a herék és a herezacskó, valamint lányok esetében a mellek megnagyobbodását, a testzsír női és férfi testre jellemző elrendeződését, a csípő és a vállak kiszélesedését és a menstruációs ciklus beindulását.

Bár hosszú távú utánkövetéses vizsgálatok mindeddig nem álltak rendelkezésre, a kontrollcsoportos, randomizált hatástanulmányoknak pedig elég nyilvánvaló etikai akadályai vannak, az utóbbi években orvosok, pszichológusok és társadalomtudósok egész sora figyelmeztetett arra, hogy – a transzaktivisták tudományosan ugyancsak nem alátámasztható állításaival ellentétben – a pubertásblokkolók egyáltalán nem veszélytelenek. Van olyan kutatócsoport, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a pubertásblokkolók sikerességének a záloga az volt, hogy eredetileg nem a normál fejlődésű szervezetben zajló folyamatok blokkolására használták, hanem azoknál a gyerekeknél, akiknél túl korán, akár 4-5 éves korban beindul a pubertáskori testi változás. Az pedig sok vizsgálatból kiderül, hogy a hormonkészítmények jelentősen akadályozhatják a csontok megfelelő fejlődését, így a gyerekekben a növekedés leállását és akár végzetes csontritkulást okozhatnak. Hatásukra, majd a terápia folytatásaként szedett kereszthormonok (vagyis a biológiailag az ellenkező neműek szervezetében termelődő hormonok) hatására megnőhet a kockázata egyes daganatos megbetegedéseknek, a hormonbevitel miatt pedig már 5-6 év alatt is a többszörösére növekedhet a vérrögképződés (trombózis) és a sztrók kockázata.

Akik a transzvonat túloldalára estek át

Az utóbbi egy-másfél évtizedben annyira megnőtt az érdeklődés a pubertásgátló kezelések és más, a nemváltást segítő (gyógyszeres) kezelések iránt az erre lehetőséget biztosító nyugati országokban, hogy nemcsak gyerekorvosok és gyerekpszichológusok, hanem olyan, évtizedekkel ezelőtt tranzícionált férfiak és nők is szót emeltek a nemi diszfóriát megélő gyerekek szervezetében visszafordíthatatlan változásokat előidéző orvosi kezelések ellen, akik egyébként a nemi diszfóriában szenvedőket segítik. Egy transznemű norvég pár, a női testbe született Mikael Scott Bjerkeli és partnere, a napvilágot még fiú csecsemőként meglátó Tone Maria Hansen a The Trans Train című 2019-es svéd dokumentumfilmben arra hívták fel a figyelmet, hogy az elsietett jogi és orvosi procedúrák visszafordíthatatlan károkat okozhatnak a tévesen kezelt gyerekeknek és kamaszoknak. Mint mondták, az orvosi kezeléseket megelőző, hosszú évekig tartó megfigyelés, a pszichoterápia elengedhetetlenül szükséges lenne, ehelyett azonban rengeteg kamasz és családja szinte pillanatok alatt sodródik bele a végzetes változásokat elindító hormonterápiába és emlőeltávolításba.

A korábban megengedőbb skandináv országokban a dokumentumfilm-sorozatnak igen nagy szerepe volt abban, hogy a szóban forgó gyógyszerek használatát ma már inkább visszaszorítani igyekeznek. Elsőként Finnországban szigorítottak a 18 évesnél fiatalabbak számára hozzáférhető nemváltó lehetőségek gyakorlatán: a hormonkezeléseket felfüggesztették, és a nemi diszfóriával az ellátórendszerben jelentkező fiatalok első vonalas kezelésévé a pszichoterápiát tették. A nemváltás jogi lehetőségét a világon elsőként biztosító Svédország két évvel később követte Finnországot, 2022-től kezdve a hormonkezeléseket 18 éven aluliak számára csak „kivételes esetekben” teszik hozzáférhetővé. Norvégiában kísérleti kezeléssé minősítették vissza a nemátalakításban használt hormongyógyszereket, a 18 éven aluliak körében csak a klinikai kísérletekben résztvevők számára hozzáférhetők a kezelések (ezt a gyakorlatot követi most Nagy-Britannia). Dániában pedig idén készülnek bevezetni azt az új szabályozást, amelynek értelmében a hormonterápiát csak azok a tinédzserek vehetik igénybe, akik kisgyermekkoruktól kezdve bizonyítottan jelentős nemi diszfóriát éltek át.

Olyan tünetet kezelnek, aminek az oka minimum bizonytalan

A szigorítás alapjául mindenhol ugyanaz a felismerés szolgált, amit a Trans Train készítői is hangsúlyoztak négyrészes dokumentumfilmjükben: teljesen új jelenség, hogy a nemi átalakító klinikákon tömegével jelentkeznek olyan lányok, akik elsőként kamasz korukban kezdtek elviselhetetlen nemi diszfóriát érezni. Olyan tömegben érkeztek a nemátalakító kezeléseket nyújtó intézményekbe, hogy várólistások mintegy kétharmada lány, miközben a szakemberek körében korábban alapvetésnek számított, hogy a magukat transzneműnek vallók kétharmada épphogy fiúként látja meg a napvilágot.

A dokumentumfilmesek által megszólított orvosok közül többen is hangsúlyozták, hogy a nemváltó terápia azért sem szolgálhatja a jelentkezők túlnyomó többségének az érdekét, mert „közel 60 százalékukat korábban valamilyen összetett pszichés zavarral diagnosztizálták. Legtöbbjüknek poszttraumás stressz zavara, klinikai depressziója van, vagy autizmusban érintett”, így könnyen lehet, hogy a nemi diszfóriájuk az állapotuknak nem az oka, hanem az őket érő befolyástól nem független tünete, így a „kezelése” egyáltalán nem mozdítaná előre a gyógyulásukat.

Ennek ellenére azokban az országokban, ahol a nemváltó kezeléseket akár már gyerekkorban is el lehet indítani, a klinikák sokszor gyorsított eljárásban biztosítják az ellátást, az orvosok pedig rendre azt jelzik vissza az aggódó szülőknek, hogy a kezelés mielőbbi megindítása az egyetlen elfogadható válasz az identitási válságban lévő gyerekeik számára. Ezt az érvelést többnyire azzal támasztják alá, hogy a nemi diszfóriára panaszkodó gyerekek és kamaszok labilisak lehetnek, és fennállhat annak az esélye, hogy öngyilkosságot követnek el.

Csakhogy a Trans Train készítői által megszólaltatott Aleksa Lundberg színész-újságíró, Svédország legismertebb transz közszereplője – aki kamasz korában még homoszexuális fiúként azonosította magát, és csak néhány transzneművel való megismerkedése után jutott először eszébe, hogy a negatív érzéseit esetleg nem is a többségi társadalom által kevéssé elfogadott homoszexualitása okozza, hanem az, hogy nem lányként randizik fiúkkal – 20 évvel a nemváltó műtétje után ma már úgy gondolja, talán mégis inkább meleg férfiként kellene élnie. Egyúttal azt is felidézte, hogy az öngyilkosság gondolatához egyáltalán nem a nemi diszfória évei alatt, hanem közvetlenül a műtétek után jutott a legközelebb.

Miközben Skóciában épp a napokban nyilvánították több évnyi börtönnel is sújtható gyűlölet-bűncselekménnyé, ha valaki „olyan anyagot közöl, vagy olyan módon viselkedik, amelyet egy észszerűen gondolkodó ember fenyegetőnek vagy sértőnek tarthat” a védett tulajdonságokkal szemben, amelyekbe beletartozik – a nőiséggel kapcsolatos nézeteit hosszan elmagyarázó J.K. Rowling brit író szerint a transzaktivisták által könnyedén a nők ellen fegyverként használható – transznemű identitás is, arról szinte senki nem beszél, mi lesz azokkal a gyerekekkel és fiatalokkal, akiket elhamarkodottan kezeltek hormonokkal, netán engedtek a sebészkés alá. A Trans Trainben szereplést vállaló svéd Mika szerint

„Szeretnénk hinni abban, hogy a dolgok egyszerűek. Hogy a kezelés működik és utána boldogok leszünk (...) Kísérleti patkányok vagyunk, miközben az egészségügyi rendszernek gőze nincs arról, hogy mit csinál. Semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, ami kezelés címén zajlik. Olyan fiatalokon kísérletezgetnek, akik előtt még az egész életük ott állna. Milyen más orvostudományi területen csinálják még ezt?”