A Zamárdi területén 1500 éve eltemetett hiúz rejtélyét a népvándorlás korának sokszínű hiedelemvilága magyarázhatja

2002-ben az M7-es autópálya Ordacsehi és Zamárdi között húzódó Somogy megyei szakaszán egy különleges állattemetőre bukkantak a régészeti feltárást végző kutatók. A Zamárdi-Kútvölgyi dűlő 370-es számú ásatási gödréből a lovak, sertések és szarvasmarhák csontjai mellett négy egymásra temetett ragadozó maradványai is felszínre kerültek: három kutya (Canis familiaris) és egy eurázsiai hiúz (Lynx lynx) –írja a Live Science. .

A kormeghatározás szerint a négy állatot az időszámítás utáni 5-6. században földelték el, de hogy kik és miért temették egymásra 20-40 centiméter vastag réteggel a mai vizslákhoz hasonló felépítésű és méretű kutyákat, legalulra pedig a nagymacskát, arra a leletegyüttes első vizsgálatai egyáltalán nem találtak magyarázatot.

Gál Erika, Horváth Friderika és Melis Eszter, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet és Bartosiewicz László, a Stockholmi Egyetem archeológusai az International Journal of Osteoarchaeology folyóiratban március végén megjelent tanulmánya közelebb visz a rejtély megoldásához.

A hiúz- és kutyacsontvázak helyszínrajza, és a hiúzcsontváz feltáráskor készült fényképe
photo_camera A hiúz- és kutyacsontvázak helyszínrajza, és a hiúzcsontváz feltáráskor készült fényképe Illusztráció: rajz: Polka Mónika, Peterdi Csaba; fotó: Polgár Péter,

A Régészeti Intézet honlapján publikált összefoglalójukban a kutatók többféle lehetőséget is felvetnek. A legprofánabb szerint az 1500 évvel korábban Zamárdi helyén álló település egyik, szokatlan tartalmú dögkútjáról van szó, esetleg valamiféle vadászbaleset áldozatait temethették a fenti módon egy gabonásverembe. A harmadik, az előbbiekkel megegyező valószínűségű verzió szerint viszont a település lakói valamiféle „hiúzkultusznak” hódolva áldoztak időközönként kutyákat. A leletegyüttes „nem mond ellent a rituális és profán megközelítésnek sem”.

A leletegyüttes lehetséges értelmezéseinek összefoglalása
photo_camera A leletegyüttes lehetséges értelmezéseinek összefoglalása Illusztráció: Bartosiewicz László

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy „a népvándorlás korában az egykori Pannonia lakossága rendkívül összetetté vált, amit az anyagi kultúra és egyes embermaradványok genetikai sokszínűsége egyaránt tükröz. Nincs okunk feltételezni, hogy az állatokhoz fűződő viszony, a hozzájuk kapcsolódó esetleges hiedelmek egyöntetűbbek lettek volna, azok akár faluról-falura eltérhettek”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás