2000 éves, szenzációs sírt tártak fel a Jászságban
Pompeii városának gazdag leleteihez hasonlította Varga Benedek, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója az április 25-én, kedden bemutatott, még 2022-ben feltárt orvosi sír tartalmát. Az igazgató szerint a leletek „szinte nem is létezhetnének", hiszen kimondottan jó állapotban kerültek elő, ráadásul a sír a térségre és a korra általában jellemző sírrablásnak sem esett áldozatul.
Ennek köszönhetően a római kori orvos csontjai mellett gazdag, az időszak viszonyaihoz képest modern és kimondottan értékes eszközkészlete is előkerült. A lelet az ELTE Régészettudományi Intézetének és a jészberényi Jász Múzeum közös sajtótájékoztatóján mutatták be.
Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója elmondta, hogy bár a helyszínen avar kori és bronzkori leleteket kerestek, az ásatás során végül egészen másra leltek: az i.sz. 1. századi Római Birodalom határától néhány tíz kilométerre egy olyan orvos sírját tárták fel, aki a szakértők szerint egy módos és fontos előkelőséget kísérhetett a határon túlra. Feltételezhető ugyanis, hogy az ókori gyógyító alapvetően a Római Birodalom területén tevékenykedett, amelynek keleti határát a mai Magyarország területén a Duna jelölte ki.
Pillanatfelvétel a korabeli orvoslásról
Borhy László akadémikus, régész, az ELTE rektora szerint a lelet azért is jelentős, mert a sírban talált eszközökből nemcsak a halott foglalkozására lehet következtetni, de a sírban talált eszközök működésének és használatának értelmezése abban is segíthet a régészeknek, hogy jobban megértsék, milyen módszerekkel operált a korabeli orvosi gyakorlat.
Ami egyébként Varga szerint nem is volt olyan fejletlen, mint hinnénk. Az Orvostörténeti Múzeum igazgatója elmondta, hogy az orvoslásban az érdemi áttörésekre egészen a 19. század végéig, a 20. század elejéig várni kellett, addig ugyanis fertőtlenítés, fájdalomcsillapítás és vérpótlás híján lehetetlen volt nagyobb testüregi beavatkozásokat elvégezni. Az 1. századi leletek ugyanakkor arra utalnak, hogy a kor orvosai már alkalmaztak olyan eszközöket, amelyek továbbfejlesztett változatai gyakorlatilag a mai napig használatosak.
Ezek közé tartozik a sírban talált fogászati fogó, az orvosi csipesz vagy a spatulák, amelyeket a test mellett elhelyezett nagyobb ládikában találtak meg, míg egy másik, kisebb dobozban szikék és csontkaparók voltak. Ezekkel az eszközökkel egyszerű, de hatékony beavatkozásokat végezhettek (a lelet vizsgálata során az is kiderült, hogy az orvos bölcsességfogát kihúzták, de utána valószínűleg meg is gyógyult). Magáról az orvosról egyébként egyelőre viszonylag kevés információ áll rendelkezésre: Samu Levente, az intézet tudományos segédmunkatársa elmondta, hogy a génszekvenálás még tart, de egy kb. 50-60 év körüli, testileg egészséges férfiról lehet szó.
Korának egyik legjobb orvosa átlépte a Római Birodalom határát
A sír elhelyezkedése is okoz némi fejtörést a régészeknek, ugyanis a Római Birodalom határain kívül elhelyezkedő jászsági sírhelyen egyértelműen szarmata kori leletekre bukkantak, de az orvos feltehetően nem szarmata származású volt. Ezért azt feltételezik, hogy az orvos egy római méltóságot kísérhetett a határokon túlra, esetleg Rómából irányították a térségbe gyógyítani.
Arra, hogy az illető milyen jó orvos lehetett, a kutatók egyöntetűen abból következtetnek, hogy az eszközök fejlettsége komoly szakértelemre vall. Úgy vélik, hogy ilyen felszereléssel csak egy köztiszteletben álló, kiváló gyógyító rendelkezhetett. Bár a szikék fa markolatából mára csak rostok maradtak, az látszik, hogy jó minőségű, cserélhető pengéjű eszközökről van szó. Varga szerint a készlet a Római Birodalomban is egyedinek számító orvosi és metallurgiai tudásra vall.
Összehangolt, profi leletmentési munka
Döbröntey-David Szilvia okleveles restaurátorművész a sírhelyen talált emberi és tárgyi maradványok vizsgálatában vesz részt. Ő a bemutatón külön méltatta a régészeti munkát végző szakembereket, akiknek 2022 szeptemberének viharos, esős napjaiban is sikerült egyszerre elszállítaniuk a leletet és annak teljes környezetét az ásatás helyszínéről.
Így lehetőség volt viszonylag pontosan rekonstruálni a sírhely tartalmának elhelyezkedését, sőt az eszközök testhez viszonyított pozícióját is. A korban a tárgyi eszközöket általában a holttest lábánál helyezték el, tiszteletből, bár Vida elmondta: szinte érthetetlennek tartja, hogy miért végezte a föld alatt egy ennyire jó minőségű és változatos orvosi eszközkészlet.
Ennél is nagyobb talány, hogy miként történhetett, hogy a sír nem esett a sírrablók áldozatául. A válasz talán abban rejlik, hogy a sírhely teljesen jelöletlen volt, így a régészek a terület további feltárása során még nagyobb figyelemmel keresnek hasonló sírokat.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: