Elképesztő felvételeket készít az Einstein űrtávcső, amely a homárok látását utánozza
Közzétették az idén januárban útnak indított, Einstein Probe (Einstein szonda) névre hallgató röngtenűrtávcső első felvételeit; a közös kínai-európai teleszkóp az űrkutatásban újszerű homárszemoptika segítségével készít széles látószögű képeket a világegyetemről.
A kínai Hosszú Menetelés-rakétán felbocsátott űrtávcső jelenleg a tesztelési és kalibrálási fázisban van, és 600 kilométerrel kering a Föld körüli pályán. Az első felvételeit a héten egy pekingi konferencián mutatták be.
A röntgensugárzás egy olyan nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amelynek észleléséhez speciális műszerek szükségesek. A hagyományos lencsék nem jók hozzá, mert a röntgensugarak túl erősek ahhoz, hogy könnyen megtörjenek, és a tükörre irányuló sugarak egyszerűen áthaladnak rajta. A röntgensugarakat ezért csak úgy lehet kimutatni, ha azok kis szögben érik a tükröződő felületet, ahonnan egy speciális detektor felé irányíthatók.
Mivel ezzel a mechanizmussal csak egy szűk látómezőn lehet érzékelni a röntgensugarakat, az űrkutatók új megoldást kerestek, amit végül a homárok szemében találtak meg. Ráadásul az ötlet nem is újnak: már az 1970-es években felfedezték a módszert, de azt csak most sikerült a világűrben működő röntgenteleszkópokra adaptálni. A homárok szeme az emberekével ellentétben nem a fénytörés (refrakció), hanem a fényvisszaverődés (reflexió) elve alapján működik, és bonyolult kialakításának köszönhetően nem 120, hanem 180 fokos látómezőt fed le.
Az Einstein szonda WXT nevű, széles látómezejű röntgenteleszkópja tehát a homárszem kialakítására épül: több százezer csövet helyeztek el 12 modulban, amelyeket úgy állítottak be, hogy egyetlen felvételen több mint 3600 négyzetfokos, vagyis az égbolt tizenegyed részének megfelelő látómezőt képes legyen befogni. A teleszkópnak így mindössze háromszor kell megkerülnie a Földet, hogy az egész égboltot leképezze.
A WXT az úgynevezett röntgentranziensek után kutat, amelyek gyakran véletlenszerű vagy egyszeri események, mint egy csillag kigyulladása vagy felrobbanása, a neutroncsillagok összeolvadása vagy egy alvó fekete lyuk hirtelen aktivitása. A szonda másik teleszkópja, az FXT egy hagyományosabb röntgensugár-detektor, amely szűkebbb látómezejével részletesebb, közelibb megfigyeléseket tesz lehetővé a WXT által felfedezett tranziensekről.
A pekingi konferencián elmondták, hogy a tesztelési fázisban járó Einstein szonda már február 19-én megtalálta az első röntgentranziensét: ez egy hosszú gammakitöréssel kapcsolatos esemény volt, amelyet egy nagy tömegű csillag megsemmisülése idézett elő. Azóta a WXT segítségével legalább további 141 hasonló eseményt fedeztek fel.
De az FXT is bizonyította képességeit, és egy, a WXT által március 20-én felfedezett tranziens nyomon követése mellett több ismert objektumot is sikerült leképeznie röntgensugarakkal. Például az Omega Centauri nevű óriás csillagcsoportosulást, amely a Tejútrendszer legnagyobb gömbhalmaza – igaz, az Einstein képén leginkább egy gigantikus lángcsóvára emlékeztet.
A tesztelés során elért eredmények alapján az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kínai Tudományos Akadémia (CAS) munkatársai is nagyon bizakodók a várhatóan júniustól élesedő, majd a tervek szerint három éven át tartó misszióval kapcsolatban.