Te a Barbie-t nézted meg előbb, vagy az Oppenheimert? De miért?
Bár nem igazán vagyunk tudatában, mégis minden egyes nap egy sor művészi-esztétikai ítéletet hozunk, amikor filmeket, zenéket indítunk el, tárgyakkal vesszük körbe magunkat, vagy épp a kedvenc utcáinkon és tereinken sétálunk a városban. De mitől lesz a művészet érvényes, miért tartunk valamit szépnek és értékesnek, míg mást giccsesnek és kommersznek? Mai vendégünk az ilyen kérdések eldöntéséhez közösségi megközelítést ajánl.
Hogyan használja az elit az ízlést a pórnéptől való elkülönülésre? Milyen fordulat állt be a 19. században a képzőművészetekben? Mitől lettek demokratikusabbak a múzeumok? Hogyan teremt a művészet közönségből közösséget? Mi valójában a katarzis? Mi az a kommunitárius esztétika? Művészi aktus volt-e, amikor Pólya Zsombor bedobozolta Kolodko Mihály Duna-parti szobrát? A Barbie-filmet nézzük meg előbb, vagy az Oppenheimert? Hogyan ismerjünk fel egy Taylor Swift-rajongót? És hogyan értette Rilke, hogy változtasd meg az életedet?
A Határtalan tudásban, a CEU és a Qubit közös podcastjának legújabb adásában Babarczy Eszter eszme- és művészettörténészt, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem adjunktusát a művészet értékéről és értékeléséről Fábri György, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar docense, a Határtalan tudás program tudománykommunikációs vezetője kérdezte.
Hallgasd alább:
Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
Hallgass bele ezekbe is: