Mivel egyre több mindent okos eszközeinkkel végeztetünk el, egyre távolabb kerülünk a váratlantól, az idegentől, az élet számtalan formájától, a másiktól, a másféleségtől, holott mindig is ez volt a garanciája a fejlődésnek – írja új könyvében Alain Damasio. Kiberpunk helyett biopunk?
Hogyan teremt a művészet közönségből közösséget? Jól tette-e Pólya Zsombor, hogy bedobozolt egy Duna-parti Kolodkót? A CEU és a Qubit közös podcastjának vendége Babarczy Eszter eszmetörténész, akit a művészet értékéről és értékeléséről faggattunk.
Egy KDNP-s képviselő nemrég be akart tiltatni egy kiállítást drMáriás képei miatt, de ez még neki sem sikerülhetett, pedig vannak hatalmi tendenciák a művészet cenzúrájára. De vajon akad-e erős, akár véres politikai művészet is Magyarországon?
A technológiai disztópiák mellett nagy hangsúlyt kap a természetfeletti, és Charlie Brooker visszatért a médiakritikához: a Netflix sorozatának 6. évadában az AI és az űrutazás is előkerül, de maga a Netflix kapja a legtöbb ütést.
Azt gondolnánk, hogy mi sem egyszerűbb, mint külső kritikát megfogalmazni azzal a társadalommal szemben, amelyben élünk, hiszen gondolataink – tetteinkkel szemben – szabadok. De vajon igazolható az ilyen kritika, és hozzá tud járulni a társadalmi gyakorlatok megváltoztatásához?
A tudományellenesség, az álhírek és az összeesküvés-elméletek ellen nem a még több tudományos tény a gyógyír, hanem az, ha a tudományra úgy tekintünk, mint egy hihetetlenül komplex világban túlságosan is emberi lények által végzett sajátos tevékenységre, a maga korlátaival, hibáival és gyarlóságaival egyetemben.
Az amerikai Office készítőitől nagyobb őrületre vártunk, amikor bejelentették, hogy viccet csinálnak Donald Trump űrhadseregéből. Végül olyan sorozatot kaptunk, ami egyre inkább jellemzi a Netflix tartalmait: nem rossz, simán ledarálja az ember pár óra alatt, de egy év múlva nehéz lesz bármire is emlékezni belőle.
Stephen Hawking is megmondta, hogy a jövőnk más bolygókon van, de a kapzsiság lesz a vesztünk – a National Geographic sorozata, a Mars 2. évadja éppen ezt fejtegeti.
A House of Cards készítőjének új sorozata a 2030-as években játszódik, és az űrutazás mögött húzódó politikai, családi és kommunikációs játszmákról szól. Kár, hogy az egész évad olyan, mintha egy film első fél órája lenne.
Trump nem a kereskedelmi háborúban, csak annak látszatában érdekelt – mondta Dani Rodrik, aki azért jött Budapestre, hogy átvegye a Neumann János-díjat. A régi globalizációkritikus szerint komoly ára lehet annak, hogy az országok feltétel nélkül csatlakoznak a világpiachoz.
Alex Garland újra megmutatta, hogy a sci legalább olyan fontos tud lenni, mint a fi – az Expedíció úgy próbál végig a tudomány közelében maradni, hogy közben az Alien-kottából játszik, és még a természetfelettibe is belekóstol.