Irán vízpolitikája a környezeti rasszizmus fényes példája

Irán 85 millió lakosa közül nagyjából 28 millión vízhiányos környezetben él, különösen az ország indusztrializált, középső részén, az itteni régiók ellátása miatt viszont az eredetileg több vízzel rendelkező vidékek kárára megy, ahol az innen elvont víz miatt egyre nagyobb gondot okoz az erózió és az aszály – olvasható az Exeteri Egyetem egy frissen megjelent kutatásában. Ez azt is jelenti, hogy azokat a régiókat, ahol egyébként nem lenne elegendő víz, kevésbé sújtja ez a hiány, mint azokat, ahol lenne – ha nem vinnék el onnan.

Allan Hassaniyan, a kutatás vezető szerzője szerint ez az environmentális rasszizmus ékes példája, szerinte ugyanis nem véletlen, hogy honnan vonják el a vizet, és ki kapja meg. Az országban a ‘90-es évek óta dübörögnek a gátépítések, Hassaniyan szerint pedig ezekkel az állami beruházásokkal azok az üzletemberek járnak jól, akik jó politikai kapcsolatokkal rendelkeznek, azokat pedig, akiktől elveszik a vizet, szándékosan hozzák hátrányos helyzetbe.

A kisebbségeknek nem jut víz

A kutató szerint a vízelosztás vesztesei közé tartoznak az ország perifériáján élő kurdok, arabok, türkmének, a gilakok és a beludzsok. A probléma nem új keletű: már az állami gátépítő cég megalkotása, 1992 óta fennáll, az egyre fokozódó vízhiány pedig több régióban tüntetésekhez vezetett. A gondot tovább súlyosbítja az is, hogy az ország vízkezeléséről nem sokat lehet tudni, ahogy a gátak építéséről és minőségéről sem – arról nem is beszélve, hogy ki és milyen alkuknak köszönhetően jut vízhez és kinek a kárára.

Hassaniyan szerint az ország vízkezelési gyakorlata minden, csak nem fenntartható, ráadásul közvetlen veszélybe sodorja a kizsákmányolt kisebbségeket. A kutató szerint a földművelésből élő embereket a szárazság mellett az egyre gyakoribb homokviharok is sújtják, ami miatt gyakoribbak a körükben a légzőszervi megbetegedések.

A kutató szerint annak ellenére, hogy ennek a vízpolitikának már most láthatóak a káros hatásai, valószínű, hogy Irán a jövőben sem változtat rajta, ami további országon belüli és nemzetközi konfliktusokhoz vezethet – a környezetvédelmi károkról nem is beszélve, amelyek nem csak a jelen generációt, hanem a következőket is érinti majd.