Balázs Zsolt szabadúszó fotográfus kötetbe rendezte a viharos sebességgel kiszáradó magyar Alföldön élőkről készült felvételeit, amelyekből az is kiderül, hogy közösségi összefogással meg lehet fékezni az ökológiai katasztrófát.
Öntözés helyett a csapadékvizek helyben tartásával, a talaj vízmegtartó képességének növelésével, és a tájhasználat átalakításával alkalmazkodhat csak a mezőgazdaság, állítja a Másfélfok klímablogon csütörtökön megjelent elemzés.
Kansasi kutatók feltárták a talajélet és a víztelen időszakokban mutatott növényi ellenállóképesség közötti kapcsolatot.
A Duna-Tisza közét sújtó ökológiai katasztrófa során felmerült egyik legfontosabb kérdés, hogy szabad-e erdőgazdálkodást folytatni a szárazság által sújtott, mára sztyeppnek minősülő területen. A helyi erdészeti cég terepbejáráson mutatta be a helyzetet a Zöld Gerilláknak és a sajtónak.
A Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. felszólította a Zöld Gerilla Mozgalmat, hogy távolítsa el csatornájáról azt a videót, amelyben egy ökológus azt állítja, hogy a félsivatagos Duna–Tisza közén a faanyag-termelés nem gazdaságos tevékenység.
Időszámításunk előtt 1800 és 1500 között virágzott Vichama városa, míg a klímaváltozás meg nem pecsételte a sorsát. A varangy a termékenységet és az esőt szimbolizálta, de az eső csak nem jött.
A 20. század lesúlyosabb aszálya idején megszületett a megoldás a szárazságra: a féktelen öntözés. Bár a tudósok azóta szüntelenül figyelmeztetnek arra, hogy a vízvisszatartás fontosabb, a magyar kormány még mindig az elavult, legfeljebb rövid távon hasznos öntözést erőlteti.
Makónál -120 centiméterrel rekordalacsony szintet mértek a Maros vízállásában, a Magyarcsanád közelében készült drónfelvételeken jól látszik a kiszáradó folyó állapota.
A délkelet-anatóliai Mardin szántóföldjeinek öntözése már rövid távon sem fenntartható.
Idén második alkalommal tartott tevés felvonulást Budapest utcáin a Zöld Gerilla Mozgalom. A szervezők szerint drámai a helyzet, de a politikusok a fülük botját sem mozgatják.
A Mosonmagyaróvári Járási Gyámhivatalhoz benyújtott kérelem szerint Nagy István cselekvésképtelensége, vagyis a folyamatos aszálykárok megfelelő elhárításának hiánya közvetlenül érinti a gazdálkodók megélhetését és az élelmezésbiztonságot.
A Homokhátságban nincs elég virágpor, ezért Kisjuhász Krisztián egy csongrádi árterületen nézett a méheknek vándortanyát. Száraz tómeder és totális aszály fogadta, így továbbáll.
Jakab Gusztáv fotóin jól látszik, hogy a füves puszták teljesen kisárgultak – az aszályhelyzetet a néhány napos esőzések sem mérsékelték, a szárazság miatt pedig már országos tűzgyújtási tilalom lépett életbe.
Amellett, hogy számos madár, hal, kétéltű és más védett állat élőhelyét pusztítják el, az árnyékoló nádas eltávolításával és a víz lefolyásának gyorsításával épp az aszályt erősíthetik a mederkotrással.
Az egyre súlyosabb aszályokban még a szárazságnak legjobban ellenálló őshonos fűfajok is elpusztulnak a Kiskunságban, ami a még ellenállóbb inváziós fajok terjedésének kedvez.