Egy csapat bogáncslepke legalább 4200 kilométert repült több kontinensen át, a tudósok legnagyobb megdöbbenésére

Először figyelték meg kutatók, hogy egy csapat lepke, történetesen bogáncslepke (Vanessa cardui) a kedvező szeleket kihasználva, az aktív repülés és a robotpilóta-stratégia ötvözésével legalább 4200 kilométert utazott megállás nélkül. A repülés 5-8 napot vehetett igénybe, ami a lepkék felnőttkori élettartamának felét jelenti.

„Becsléseink szerint a lepkék szél nélkül legfeljebb 780 kilométert repülhettek volna, mielőtt elfogyasztják az összes zsírjukat, így az energiájukat is” – mondta Eric Toro-Delgado, a Barcelonai Evolúcióbiológiai Kutatóintézet munkatársa. A kutatók 2013 októberében bukkantak rá a bogáncslepkék csapatára Francia Guyana partjainál, ami azért volt szokatlan, mert ennek a fajnak elvben nem kellene jelen lennie Dél-Amerikában.

A kezdeti spekulációk szerint a lepkék a legközelebbi populációk élőhelyéről, Észak-Amerikából származhatnak, de a szélmozgások pályájának elemzésével megfigyeltek egy Nyugat-Afrika felől érkező állandó mintázatot, ami felvetette annak a lehetőségét, hogy a lepkék az Atlanti-óceánt átszelve érkeztek a Dél-Amerikába. A különböző kontinenseken élő lepkepopulációk genetikai vizsgálata kiderítette, hogy a Francia Guyanában megfigyelt példányok rokonságban állnak az európai és afrikai populációkkal, ami kizárta az észak-amerikai származás lehetőségét.

A kutatók a lepkék testén található pollen-DNS-eket is kielemezték, és két olyan növényfaj nyomait is azonosították, amelyek csak a trópusi Afrikában fordulnak elő, ezzel bizonyították, hogy a lepkék biztosan jártak afrikai virágok közelében. Ezután a lepkék szárnyaiban lévő hidrogén és stroncium stabil izotópjait is megvizsgálták, ami a születési helyük körülményeire utal: ebből megállapították, hogy a lepkék valószínűleg egy nyugat-európai országból (Franciaország, Portugália, Írország vagy az Egyesült Királyság) származnak.

„A bogáncslepkék Nyugat-Afrikából jutottak el Dél-Amerikába, legalább 4200 kilomtéert repülve az Atlanti-óceánon át. De az útjuk még ennél is hosszabb lehetett, hiszen Európából indulva három földrészt is bejártak, ami 7000 kilométeres vagy annál is hosszabb vándorlást feltételez. Ez rendkívüli teljesítmény egy ilyen kis rovartól” – mondta a Nature Communications szaklapban megjelent tanulmány társszerzője, Clément Bataille, az Ottawai Egyetem professzora. Az út modellezésével a kutatók megállapították, hogy az óceán átszelése 5-8 napig tarthatott megállás nélkül, ami az energiaköltség szempontjából csak a kedvező széláramlás segítségével valósulhatott meg.

Vizsgálataik arra utalnak, hogy létezhetnek kontinenseket összekötő légi folyosók, amelyek a korábban elképzeltnél sokkal nagyobb mértékben segítik elő a fajok globális szétszóródását. A felmelegedés és a változó éghajlati minták miatt azonban valószínű, hogy ezek a folyosók is megváltozhatnak, ami jelentős hatással lehet a biológiai sokféleségre és az egyes területek ökoszisztémáira világszerte.