Az intenzív, nagyüzemi állattenyésztés növelheti az új járványok kockázatát

A nagyüzemi állattenyésztésről sokáig úgy tudtuk, a jobb ellenőrizhetőség, az állategészségügyi biztonság és az állatállomány elkülönítése miatt csökkenti a zoonózis, vagyis állatokról emberre terjedő betegségek kockázatát. Egy, az Exeteri Egyetem kutatói által jegyzett új tanulmány azonban olyan társadalmi és gazdasági tényezők hatásait is vizsgálja, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytak – írja az egyetem összefoglalója.

A mezőgazdaság intenzívebbé válásának hatásai kiszámíthatatlanok, legrosszabb esetben pedig növelhetik az újonnan megjelenő fertőző betegségek (EID, emerging infectious disease) kockázatát – állítja a tanulmány. Vezető szerzője, Steve Hinchliffe professzor, az Exeteri Egyetem munkatársa elmondta: „A COVID-19 világjárvány óta úrja fókuszba kerültek az EID-k, különösen a zoonózis-vírusok. Megjelenésük és terjedésük kockázata több tényezőtől függ, többek között az emberek és állatok közötti érintkezéstől, valamint a területhasználat módjától. Az állattenyésztés jelentős szerepet játszik ezekben a kockázatokban, mivel formálja a tájat, a környezetet, és olyan gazdatesteket jelent, amelyek kórokozók forrásai vagy terjesztői lehetnek.”

Eddig a kockázatokat általában mikrobiológiai, ökológiai és állatorvosi szempontból vizsgáltuk, a tanulmány azonban rávilágít a társadalmi, gazdasági és politikai tényezők fontosságára is. „A betegség nem csupán kórokozók átadása, hanem több ennél” – mondta Hinchliffe professzor. Az volt az uralkodó nézet, hogy ha elkülönítjük az állatállományt a vadon élő állatoktól, akkor kizárjuk az átterjedő betegségek kockázatát. A professzor azonban felhívja a figyelmet a nem kalkulálható eseményekre is, a „balesetekre”, amelyek során kórokozók kerülnek ki egy adott állományból. Ezek mellé pedig most odakerültek a társadalmi, gazdasági, sőt politikai tényezők is.

Ilyen például a gazdálkodásból eredő környezetromlás és annak kezelése. A jelentés szerint az intenzív mezőgazdaság a táj, a környezet olyan átalakulásához vezet, ami járványügyi szempontból a legrosszabb. Európában a gazdasági épületek például sokszor elhasználtak, elöregedtek, az amerikai nagy gazdaságokban általában nyitott szerkezetűek (hogy elkerüljék a légkondicionálók használatát), a szubtrópusi területeken pedig a biológiai biztonságot a meleg éghajlat következményei is befolyásolják. „Tehát szó sincs biológiailag zárt környezetről” - írják a szerzők. Megjegyzik továbbá a nagy élelmiszeripari vállalatok és a nemzeti hatóságok közötti szoros kapcsolatokat is, ami eltérítheti a szabályozást és ellenőrzést.

Újra kell tehát gondolnunk a mezőgazdasági állattenyésztés intenzívebbé válásának társadalmi-kulturális hatásait a bolygónk egészségére, a környezeti fenntarthatóságra és az állatjólétre, figyelmeztetnek a kutatók.