Az MIT kutatói szerint a helyi adottságokhoz igazítva használt legelők olyan mennyiségű szén-dioxidot vonhatnak ki a légkörből egyetlen év alatt, amennyihez az erdőknek harminc évre van szükségük.
A montanai férfi szöveteket és heréket szerzett be, és a legnagyobb fajok keresztezésével hozott létre gigajuhokat, amiket magánvadászoknak tervezett értékesíteni.
A szóló szőlő csak suttogott, a csengő barack elfagyott, de a kukorica és a többi gabonaféle megmentette az évet: az agrárágazat teljesítménye tavaly 6,5 százalékkal haladta meg a katasztrofális előző évit, és ez az egész magyar gazdaság teljesítményén meglátszott.
A hétvégén sikeresen tesztelték az észak-ír földgázhálózatban a mezőgazdasági gázüzemekben előállított biometánt.
A kutatók szerint az átállás nem lehetetlen, de tény, hogy olcsóbbá kell tenni a növényi alternatívákat. A váltással nemcsak a káros kibocsátások csökkennének jelentősen, hanem a féktelen erdőirtás is megállítható lenne.
Új-Zélandon az állattenyésztők extra adóztatásával korlátoznák az üvegházhatású gázok kibocsátását. Hogy mi ezzel a baj?
A covid kitörésekor betiltották a vadállatkereskedelmet és szigorúbban szabályozták a földikutya, a sündisznó és más állatok tenyésztését, de most lazítanak az előírásokon. A szakértők újabb zoonózis kialakulásától tartanak és a biodiverzitást is féltik.
A hungarikumnak nyilvánított szürkemarha és a mangalica egyáltalán nem őshonos Pannóniában. Bár Magyarországon tenyésztették ki, a göndör szőrű sertés egészen a 19. századig még csak nem is létezett, és genetikailag őshonos fajtákat szorított ki az ágazatból. A Fortepan nagyszerű képein elevenedik meg a hazai szarvasmarha- és sertéstenyésztés átalakulása.
Az európaiak szervezete nem azért vált alkalmassá a tej megemésztésére, mert egészségesebbek és jobban tápláltak voltak, akik meg tudták emészteni a tejet, hanem azért, mert akik nem tudták megemészteni, akár meg is halhattak attól, hogy mégis itták.
A világ teljes gabonatermésének 54 százalékát takarmányozásra és a bioüzemanyagok előállítására használja fel az emberiség.
Az emberiség 104 millió négyzetkilométeres életterületének harmadát vonta be eddig a mezőgazdasági termelésbe. Ennek háromnegyedét állattartásra és takarmánytermesztésre használjuk, a közvetlen emberi fogyasztást szolgáló a növénytermesztés pedig mindössze a mezőgazdasági területek negyedén folyik.
Az évről évre folyamatosan tapasztalt csökkenés csak részben magyarázható az afrikai sertéspestissel, a pandémia miatti bizonytalanságokkal, vagy az egekbe emelkedő takarmányárakkal. Ha nem változik a trend, összeomolhat az egész ágazat.
A jelenleg is zajló rovarapokalipszis közepette örvendetes fejlemény, hogy Észak-Németországban és Belgiumban is másodlagos ökológiai élőhelyekre leltek az ezüstös boglárkák és a barna szemeslepkék.
Miközben a növényifehérje-alapú műhúsok már Magyarországon is egyre több helyen kaphatók, az ipar és a befektetők az állati sejtekből laborban növesztett húsok felé kacsintgatnak. A gyárak már felépültek, de a levágott állatok húsát kiváltó termékek árusítására két év elteltével sem kaptak hatósági engedélyt – pedig már csak a klímaváltozás miatt is érdemes lenne sietni a váltással.
Magyar kutatók a Temes folyó szerbiai szakaszán vizsgálták a legelő-tipró művelés ökológiai hatásait. Kiderült, hogy ahol legeltetnek, ott jelentősen alacsonyabb az idegenhonos fásszárú fajok száma és mennyisége, ugyanakkor fajgazdag mocsári és réti gyepszint fejlődik.