Nem folyamatosan, hanem két hullámban öregszünk

Teljesen mindegy, hogy milyen molekulákat figyelünk meg, az ember a negyvenes éveinek közepén és a hatvanas éveinek elején drámai változásokon megy keresztül – állítja Michael Snyder genetikus, a Stanford Génkutatási Intézetének igazgatója. Egy frissen megjelent tanulmányban, aminek Snyder volt a vezető szerzője, a kutatók több száz 25 és 75 év közötti ember szervezetének molekuláris változásait vizsgálták, és két olyan pontot találtak, ahol Snyder megfogalmazása szerint drámai változásokat lehetett megfigyelni: a 44 és 60 éves kort.

A vizsgálatban résztvevő 108 kaliforniai önkéntesnek rendszeresen kellett vér- és székletmintákat adnia, valamint néhány havonta a bőrükről, a száj- és orrüregükből is mintát vettek. A megfigyelésük egy és közel hét év közötti időszakon át tartott.

Mindenkire igaz

A negyven év körüli csúcspontot a kutatók először a perimenopauzának tulajdonították, de mint kiderült, helytelenül: a férfiak adataiban hasonló változások mentek végbe, mint a nőkében. Az első hullámban érintett molekulákat a kardiovaszkuláris betegségekhez, illetve a koffein, alkohol és zsír lebontásához köztik, a második, hatvan év körülieket pedig az immunszabályozáshoz, az izmok öregedéséhez, a szénhidrát feldolgozásához és a vesefunkcióhoz.

Bár a változások sejtszinten Snyder szerint elég látványosak, a pontos okaik még nem tisztázottak. Elképzelhető, hogy a negyven év körüli változások az alkohol lebontásában az életstílushoz is köthetők: ez jellemzően egy stresszes időszak, és lehet, hogy az ebbe a korcsoportba tartozó önkéntesek többet ittak – de ez sem igaz feltétlenül minden negyven körülire.

Xiaotao Shen biológus, a tanulmány egyik társszerzője szerint végső soron a változás okát kellene megfejteni, de a kutatás a megelőzésben is hasznos lehet: a kirajzolódó trendek alapján például több edzést lehet javasolni azokban az időszakokban, amelyekre gyors izomfogyás jellemző.