Ausztráliában 1935-ben jelent meg az óriásvarangy (Rhinella marina), méghozzá emberi közvetítéssel: az ottani cukornádtermesztők remek ötletnek tartották, hogy ezzel védekezzenek az ültetvényeket károsító rovarok ellen, a mérgező kétéltűek viszont irtózatos pusztítást végeztek az őshonos ragadozók között: egyetlen állatban annyi méreg található, hogy képes végezni egy krokodillal is.

Az invazív faj visszaszorítására több millió dollárt költöttek, de úgy tűnik, hiába: a varangy kiválóan alkalmazkodik az ausztrál körülményekhez, a fertőzött területek pedig évről évre növekednek. A varangyok betelepítésekor a Johntson-krokodil (Crocodylus johntsoni) állományának 70 százaléka kipusztult Ausztrália északi részén, a mérgező kétéltűek pedig folyamatos veszélyt jelentenek az őshonos hüllőkre.

Miután a vegyszeres irtás az ehhez alkalmazott szer rákkeltő hatása miatt nem bizonyult fenntarthatónak, a kutatók új módszer után néztek, ami ugyan nem segít visszaszorítani a szapora varangyokat, de legalább a krokodilokat megóvhatja. A legfőbb problémát az okozza, hogy elég egyszer megkóstolni a varangyot ahhoz, hogy az azt elfogyasztó állat elpusztuljon, így nincs rá esély, hogy a krokodilok természetes körülmények között jöjjenek rá a varangyfogyasztás veszélyeire, ezért a kutatók csalikkal álltak neki tanítani az állatokat.

Sikeres lecke

Ehhez döglött varangyok kellettek, amikből kioperálták a méregmirigyeket, ehelyett viszont lítium-kloriddal fecskendezték be őket. A szer nem halálos, de erős émelygést okoz a hüllőknél: a korábbi kísérletek során az már kiderült, hogy a varánuszok nem kérnek kétszer a vegyszerből, ezért a kutatók azt remélték, hogy a krokodilok is megrettennek tőle. A kísérlethez a kontrollt érintetlen csirkenyakkal biztosították.

Az első öt napban a krokodilok, amelyek egy olyan területen éltek Nyugat-Ausztráliában, ahol frissen bukkantak fel az invazív varangyok, az összes csirkenyakat felzabálták, de a varangypreparátumokból is fogyasztottak. Öt nap után viszont azok az állatok, amelyek lítium-kloridot ettek, már kerülték az élő varangyokat is.

A módszerrel 95 százalékkal szorították vissza a varangyméreg miatti krokodilhalálozást azokon a területeken, ahol már megtalálható volt az óriásvarangy, azokon a területeken pedig, ahol korábban nem volt jelen ez a faj, egyetlen olyan esetről sem tudnak, ahol varangyfogyasztás okozta volna egy Johnson-krokodil halálát – ezt az eredményt Georgia Ward-Fear, a kutatás vezetője is meglepőnek nevezte. A kutatás azért is fontos, mert nem Ausztrália az egyetlen hely, és nem a Johnston-krokodil az egyetlen faj, ahol a varangyok gondot okoznak: a Dél-Amerikában őshonos állatok Floridában és a Fidzsi-szigeteken is egyre nagyobb problémát jelentenek.