Az utcai lámpák miatt híznak az óriásvarangyok
A Tokiói Egyetem kutatói szerint az éjszakai mesterséges fény szabályozásával fel lehetne venni a harcot az ausztráliába betelepített invazív óriásvarangy (Rhinella marinus) rémuralma ellen, ezeknek az állatoknak ugyanis egy szép, fényesen világító utcai lámpa egyet jelent a terített asztallal.
Az éjszakai mesterséges fény (vagy ahogy a kutatók becézik, ALAN, vagyis Artificial Light at Night) környezeti hatásait már régóta vizsgálják: úgy tűnik, hogy a brit sünöket különösebben nem zavarják a lámpák, a feketerigók szaporábbak lesznek tőle, a varangyok pedig esznek. Az összefüggés egyértelmű: a rovarok a fényre gyűlnek, a varangyok pedig a rovarokra.
Ennek alátámasztására Komine Hirotaka, a kutatás vezetője hat különböző kültéri helyszínen helyezett el varangyokat, majd egy éjszaka után megvizsgálta az állatok gyomortartalmát. A biológusok az eső, a szélsebesség és a hőmérséklet szerepét is vizsgálták a varangyok táplálkozásában, és arra jutottak, hogy ezek alig befolyásolják, hogy mennyi élelemhez jutnak, a jobban megvilágított területeken viszont jelentősen megnőtt az elfogyasztott rovarok mennyisége – de csak ott, ahol mindeddig nem volt szélesebb körben hozzáférhető a közvilágítás.
Fénycsapdával varangy ellen
Hirotaka szerint a vidéki, kevésbé megvilágított helyszíneken ennek megfelelően kell kiépíteni a közvilágítást, illetve a varangyok befogására ezek szerint eredményesen alkalmazhatóak az eddigiekben sötét területeken elhelyezett fénycsapdák, ezeket a biológus szerint leginkább újhold idején érdemes telepíteni.
Az óriásvarangyot 1935-ben hurcolták be Ausztráliába a cukornádat károsító rovarok ellen, de ez nem bizonyult túl jó ötletnek, a kétkilósra is megnövő állatok ugyanis erősen mérgezőek, így pedig veszélyt jelentenek az őshonos ragadozókra. Egyetlen varangyban annyi méreg található, hogy képes végezni egy krokodillal, de egy kenguru is belehal, ha lenyel egy varangyot. Az állatok ráadásul elég gyorsan terjeszkednek is: évente 40-50 kilométerrel nagyobb területeket hódítanak meg az országban, ezt pedig tovább segíti az is, hogy az Ausztráliába behurcolt varangygenerációk az évek során egyre hosszabb lábakra tettek szert, így még nagyobb tempóban tudnak terjeszkedni.
A varangy irtására az eddigiekben több millió dollárt költöttek, a csapdákon kívül azonban még nem találtak ki hatékony módszert ellenük: eddig csak a vegyszeres irtás vezetett sikerre, az ehhez alkalmazott szer viszont rákkeltő volt, így lemondtak a használatáról. A Dél-Amerikában őshonos varangyok Ausztrália mellett a Fidzsi-szigeteken és Floridában is problémát jelentenek, jobb megoldás híján pedig itt sem tudnak mást kezdeni velük, mint hogy összeszedik és megsemmisítik őket, igaz, Ausztráliában az állatok természetes riválisa lehet még ebihal korukban egy őshonos békafaj, de a felnőtt példányokkal túl sok mindent már nem tudnak kezdeni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: